„Anyám már egyedül élt, de még nem tudta, hogy özvegy”

Salamon István a járókelők számára csak egy átlag polgár mindannyiunk közül, a kedves szegedi doktor úr történetét nem tudjuk, mikor szembe jön velünk az utcán. Ezért éreztük fontosnak, hogy beszélgessünk vele: az ember hajlamos elhessegetni egy kérdést, míg ki nem derül, hogy a szomszédjával, barátjával – esetleg az orvosával – is megtörtént. A személyes vonatkozás által pedig hirtelen fontosabbá válhat a témakör.

Egy héttel ezelőtt, január 27-én volt a Holokauszt áldozatainak emléknapja. A Salamon Úrral készült beszélgetésünket azonban direkt csak most közöljük, hogy ne vesszen el abban az információ- és tartalomdömpingben, ami ilyenkor szokásos.

Igen sokat mondó beszámoló, olykor-olykor kisebb helytörténeti információ-morzsákkal fűszerezve egy olyan szegeditől, aki hazatért a deportálásból. Máig éles emlékei vannak a történtekről annak ellenére, hogy kisgyermek volt, mikor megjárták a strasshofi tábort.