A szegedi zsinagógát nemrég újították fel, erről több ízben is írtunk, volt azonban még egy, amit Baumhorn Lipót tervezett, a makói. Csakhogy ők nem voltak szerencsések, a 60-as években lebontották az épületet.

 

A magyarországi zsinagóga-építés atyja

 

Baumhorn Lipót a hazai zsinagóga-építés kiemelkedő alakja volt a századforduló környékén. Közel két tucat épületet tervezett csak az izraelitáknak, köztük a temesvári, egri és több fővárosi zsinagógát is. Munkásságának legnagyobb fókusza azonban Szegedre irányult, városunkban a következőket tervezte:

• Új Zsinagóga (1903)
• Szegedi Izraelita Hitközség Székháza (Gutenberg u. 20., 1903)
• Szeged-Csongrádi Takarékpénztár épülete (Takaréktár u. 7., 1903)
• Wagner-palota (Kölcsey u. 4., 1905)
• Wagner-palota (Feketesas u. 28., 1911) (igen, kettőt is hívnak így, és ráadásul mindössze 100 méterre vannak egymástól)
• Forbát-ház (Tisza Lajos krt. 60., 1912)
• Vasalóház (Horváth Mihály u. 9., 1913)

Továbbá a Régi Zsinagóga 1906-os kisebb módosításain és a Kass Vigadó 1916-os szállodává történő átalakításán is ő dolgozott.

Baumhorn azonban nem csak Szegeden dolgozott, Makón is alkotott egy felejthetetlent, amit aztán mégis elfelejtettettek az emberekkel.

 

Közel 300 éve költöztek az elsők

 

Az 1810-es évekre veszélyessé, tűzbiztonságilag kifogásolhatóvá vált a környék, egy telekre ugyanis több ház is épült, melyek közt szűk sikátorokban közlekedtek. Ennek megoldására 1815-ben Fejérváry Ferenc mérnök elkészítette Makó első rendezési tervét, melyben az alapból íves, rendszertelen zsidó utcákat kiegyenesítette, egységes házhelyeket alakított ki. A tervet az 1821-es árvíz után hajtották végre, amikor is a zsidó házak jelentős része összedőlt.

Művelődéstörténetileg jelentős esemény volt, hogy az első magyar nyelvű prédikációt a makói zsinagógában tartották 1814. augusztus 2-án.

 

A makói zsinagóga felhős története

 

A 20. század elejére a zsidóság létszáma már meghaladta az ezer főt (1910: 1928 fő, 1930: 2052 fő), így érhetően szűkössé vált az addig használt zsinagóga.
1907-ben tervpályázatot hirdettek egy új, nagyobb építésére, majd még abban az évben kihirdették győztesként Baumhorn Lipótot.

A templom számára az Eötvös utcában kijelölt helyet Németh Andor városi mérnök nem tartotta megfelelőnek: „Tessék elképzelni – mondotta – egy monumentális, 130 ezer koronás imaházat, benyomva az épülethez arányított szűk területre, vakolatot hullató és csúnya tűzfalak közé, amely úgy fog a szemlélőre hatni, hogy azért van ott, hogy levegő és világosság ne jusson a templomra.” A hitközség intézőbizottságának javasolta, hogy vásároljanak egy olyan telket, ahol érvényesülni képes a zsinagóga, erre azonban valamiért nem került sor.

A neológ stílusban megépült templom alapkövét 1911. október 5-én rakták le, felavatására pedig 1914. szeptember 2-án Kecskeméti Ármin főrabbi által került sor.
Az épület kupolája négy fapilléren nyugodott, falainak festése illett a keleties építészeti stílus ornamentikájához.

Az új, Baumhorn-féle zsinagóga harminc évvel elkészülte után, a második világháborúban megsérült, kupoláját nem állították helyre. A háború utáni években tárgyalások folytak, miként tudná a város hasznosítani az épületet. Felmerült, hogy színházként használják, ám ezt a hitközség akkori kántora kegyeleti okokra hivatkozva ellenezte. Hasonlóan elvetették a hangversenyterem ötletét is, majd végül 1965-ben az országos hitközpont a makói zsidóság megkérdezése nélkül 500 ezer forintért az épületet eladta a Kossuth termelőszövetkezetnek.
A zsinagóga története pedig hamarosan a végéhez ért, azt ugyanis

lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére,

ahol ma a rendőrség működik.
Ha belegondolunk, a történet kicsit talán emlékeztet a szegedi Kálvária kápolnáéhoz, amit egy benzinkút építése miatt robbantottak fel szintén a 60-as években.

A ma rendőrségként használt egykori pártszékház.

 

Nyitókép: sulinet.hu