Mindnyájan tudjuk jól mi történt 1944-ben. Zsidók százezreit vitték el csak tőlünk, világszerte pedig milliók estek áldozatul. Arról azonban sokkal kevesebbszer esik szó, hogy egy-egy kisebb földrajzi egységet hogyan érintett a történelem. Hiába ül az ember történelemórán Szegeden, nem tanul egy szót sem a nagy árvízről vagy arról, hol is szavalt pontosan Kossuth. Így hát most röviden betekintést nyerhetünk, hogyan is került egy áprilisi szerdával nagy, sárga színű csillag sok ezer szegedi kabátjára.
A két világháború között Magyarországon is egyre erősebbé vált az antiszemitizmus, mely még az első világháborúban hősi halált halt zsidókat sem kímélte. Erre volt példa, amikor Svoy Kálmán, az 5. vegyesdandár parancsnoka a szegedi izraelita temetőben bajtársai sírjánál mondott beszédet 1933 októberében, majd ahogyan ez tudomására jutott feletteseinek, le kényszerült szerelni.
Ahogyan aztán elkezdődött a második világháború, fokozatosan és egyre jobban szorult ki a zsidóság a társadalomból. A zsidótörvények végett Szegeden is eltiltották a munkavégzéstől az embereket, így például a közhivatalok és önkormányzatok, majd 1942-től a különböző gazdasági és társadalmi kamarák is felmondtak izraelita dolgozóiknak. Egy évvel később aztán már magánüzemekben sem vállalhattak munkát.
De nem csak a zsidókat érintették ezek a törvénykezések, mindenkinek kötelező volt származási igazolást készíttetnie, melyhez legalább hét embernek kellett azt állítani, hogy ő nem zsidó. És mivel ez igen lassan haladó folyamat volt, 1944. május 31-én elbocsátottak minden „zsidógyanús személyt”. E következményeként persze olyanok is elbocsátásra kerültek, akik valóban nem voltak azok, talán még egyet is értettek antiszemita vezetőikkel.
A munkától megfosztott zsidók közül egyedül a keresőképes férfiakat osztották be, ők munkásszolgálatot kaptak. Az első szegedi munkásszolgálatos 1941 októberében esett el Ukrajnában, amikor is 287 szegedi zsidó maradt ott Donnál.
1944-ben aztán aláírták a zsidók megkülönböztető jelzéseiről szóló kormányrendeletet. Ez írta elő, hogy minden hat éven felüli zsidó személynek egy legalább tízszer tíz centiméteres, kanárisárga hatágú csillagot kellett varrni a felső ruha bal mellrészére úgy, hogy az könnyel el nem távolítható legyen. Ez a törvény a szegedi zsidóságra is érvényes volt április 5-étől. Másnaptól újabb szigorítás lépett életbe, mely szerint a zsidók csak külön engedéllyel utazhattak.
Szeged város és az egyetem vezetése azonban próbált legalább a professzorok számára mentesítést keresni ezen intézkedések, főként a deportálás elől. Hamvas Endre csanádi püspök és még többen is részt vettek például az akkor 91 éves Lőw Immánuel főrabbi megmentésének kísérletében. Ez egyes források szerint sikerrel járt és Szegeden maradhatott, hogy hívei közt haljon meg, míg mások szerint a szegedi gettóból vonattal vitték Auschwitz felé, amiről Budapesten leengedték és egy kórházban hunyt el.
Felhasznált irodalom: Ha egyszer Szegedet megkérdeznék…
Nyitókép: a budapesti Ráday utca 1945-ben két Dávid csillagos személlyel. Fotó: Jevgenyij Haldej / Fortepan