Új botlatókövet avattak a Belvárosban csütörtök délelőtt. Az eseményen többen beszédet mondtak, de jelen voltak Pick Móric leszármazottai is, akik ma már külföldön élnek.
Móricról így mesélt unokaöccse, Pick Tamás:
„Nem kegyetlenkedtek velünk. Volt elég ennivalónk, és bár masíroztattak bennünket, erőltetett menetben nem volt részünk. Távolról sem éreztük nagyszerűnek a helyzetünket, de tűrhetőnek, elviselhetőnek igen. Azon kívül bizonyos fokig szerencsém is volt. Nagykőrösnél egy lőszerraktárban, illetve a konzervgyárban foglalkoztattak minket. A parancsnok, Brenner Miksa nagyon kegyetlen ember hírében állott. A legkisebb kihágásért csigára húzatta a hátuk mögött összekötözött kezű rabokat. Amikor aztán elájultak, hideg vízzel föllocsoltatta őket, nehogy legyen egy kis idejük, amikor nincs fájdalmuk. Na, egyszer csak jött az üzenet, hogy Brenner ezredes hívat. Remegett kezem-lábam. Bementem az irodába, kedvesen üdvözölt, foglaljak helyet. Kérdezgetni kezdett, hogy a szalámis Pick családból származom-e, hogy van-e Móric nevű nagybátyám satöbbi. Merthogy ő együtt szolgált a nagybátyámmal az olasz fronton, az első világháborúban. És hogy megsebesült a két frontvonal között. Nem volt túl súlyos a sebesülése, de erősen vérzett. Móric volt az, aki kikúszott, visszavonszolta a lövészárokba, és ezzel megmentette az életét. Amúgy elvérzett volna. Akkor elhatározta, mesélte tovább a parancsnok, hogy visszafizeti ezt a családunknak, ha egyszer módja lesz rá. Ezzel átadott egy német nyelvű szakácskönyvet, és megkérdezte, hogy le tudnám-e fordítani. Igenlő válaszomra még egy rövid megjegyzést tett, hogy tudniillik ne siessek. Azt is hozzá tette, hogy ezek a kedvenc ételei, de a szakácsnője egy szót sem ért a könyvből. Sosem derült ki, hogy volt-e szakácsnője egyáltalán, de attól fogva nem kellett lőszereket pakolnom. Följártam az irodába, és komótos tempóban fordítottam a recepteket. Hallgathattam a rádiót is. Jó hírek jöttek, reményt adtak. Akkoriban ugyanis már arról szóltak, hogy hol rövidítette meg a Wehrmacht az állásait. Nem visszavonulásról beszéltek, hanem a védelmi vonalak megrövidítéséről. Estefelé aztán elmeséltem a sorstársaimnak, amit a rádióban hallottam. Ez lett a Pick-híradó.”
