Elkezdték lerombolni a Cserepes sori piacot

Elkezdték lerombolni a Cserepes sori piacot

Megkezdték a móravárosi Cserepes soron található híres városi piac lebontását. A munkagépek jelenleg a Szabadkai úthoz közel található bádogváros-szerű részt bontják, de máshol is hozzányúltak már a szerkezetekhez. A piac bezárását 2020 novemberében jelentették be, az utolsó nap 2021. január 31. volt. Azokban a napokban videóriportot készítettünk, ez ide kattintva nézhető meg. Kedden ellátogattunk újból a piacra, ahol már dolgoznak a terület megtisztításán, habár az még ismeretlen, hogy mi lesz a helyén. Képriport.

Mi lesz a Szőke Tisza roncsával?

Egyik nap jelent meg egy drónvideó a Szőke Tiszáról, ami felkavarta az internetezőket. A rengeteg szomorú reakció mellet sokan kezdtek nosztalgiázni a kommentek között. De újból felvetődött az a kérdés is, hogy vajon mi lesz a hajó roncsainak sorsa, hiszen azok már öt éve érintetlenül állnak a téli kikötőben.

 

A hajó egyes darabjait – miután magát a teljes járművet nem sikerült megmenteni – a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ jelölte ki megmentésre. Ezek például az árbóc, a kémény billentő mechanikája, a horgonycsörlő, a szellőzőkürtő, a három hengeres gőzgép és a kormányműrendszer. A hajót 2013-ban kezdték el bontani, és az év júliusában arról írtak a lapok, hogy a megmentésre ítélt darabok kiszerelése után a hajótestet kiemelik a vízből és szétvágják vashulladéknak. A munkát a FERRO TOTÁL Kft. vállalta, akik 4,8 millió forintért jutottak a gőzöshöz.

 

Continue reading “Mi lesz a Szőke Tisza roncsával?”

Elkezdték bontani a volt szovjet laktanyát

Nemrég munkagépek jelentek meg a rendszerváltásig orosz katonáknak otthont adó Budapesti úti laktanya területén. Az ok egyszerű, elkezdték az ELI-hez kapcsolódó tudományos városrész felépítését. A vöröstéglás épületegyüttes várhatóan megmarad, itt inkubátor ház jön létre feltörekvő vállalatok számára, a bontásnak a terület többi részén mindenfelé található melléképületetek esnek áldozatul.

A tudományos park egyik főbb profilja az autóipar lesz: létrejön a Járműipari Kompetencia Központ, ahol az egyetem és a MOL megállapodása értelmében különböző üzemanyagok tulajdonságait kutatják majd.

 

A terület fentről. Fotó: Google Maps

 

A laktanyáról egyébként 1991-ben indult haza az utolsó csapat szovjet katona, azóta pár épületet kollégiummá alakítottak, de a terület nagyrészt használaton kívül volt eddig.

 

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Elkezdték bontani a volt szovjet laktanyát”

Mi állt a Püspök utcai hatalmas ház helyén?

Csütörtökön volt szó a Centrum gödör mellett most felépült óriási házról, de az kimaradt, hogy mi is állt ott előtte. A rövid válasz: parkoló. A hosszú: semmi az elmúlt évtizedekben, ugyanis a hetvenes években valamikor lebontották az ott álló két egyszintes házikót, a 11/a-t és a 11/b-t, amikről fennmaradt egy viszonylag jó kép kb. 1970-ből, és néhány másik pár évvel későbbről, a bontás pillanataiból.

 

Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

Fotó: Bartók István / Fortepan

 

Fotó: Bartók István / Fortepan

 

Érdekel mi történik Szegeden, mik épülnek, vagy épp milyen kincsek tűnnek el az utcákról? Kövesd a Szegedert Facebookon és Instagramon.

Videón a 8 emelet magas Bertalan emlékmű felrobbantása

be3.png
Pillanatkép a videóból.

Elképesztő videó került fel tegnap a netre: a Bertalan híd helyén közel háromnegyed évszázadig álló Bertalan emlékmű felrobbantása.

Ezzel egyidejűleg be is igazolódott egy régi szegedi városi legenda: a 26 méter magas vasbeton obeliszk valóban kifogott a híd építőin, hiszen a robbanás által épp csak megdőlt, nem rogyott a földbe, ahogyan az várható lett volna.

 

Continue reading “Videón a 8 emelet magas Bertalan emlékmű felrobbantása”

26 kilométerre volt egy gyönyörű zsinagóga, de lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére

26 kilométerre volt egy gyönyörű zsinagóga, de lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére

A szegedi zsinagógát nemrég újították fel, erről több ízben is írtunk, volt azonban még egy, amit Baumhorn Lipót tervezett, a makói. Csakhogy ők nem voltak szerencsések, a 60-as években lebontották az épületet.

 

A magyarországi zsinagóga-építés atyja

 

Baumhorn Lipót a hazai zsinagóga-építés kiemelkedő alakja volt a századforduló környékén. Közel két tucat épületet tervezett csak az izraelitáknak, köztük a temesvári, egri és több fővárosi zsinagógát is. Munkásságának legnagyobb fókusza azonban Szegedre irányult, városunkban a következőket tervezte:

Továbbá a Régi Zsinagóga 1906-os kisebb módosításain és a Kass Vigadó 1916-os szállodává történő átalakításán is ő dolgozott.

Baumhorn azonban nem csak Szegeden dolgozott, Makón is alkotott egy felejthetetlent, amit aztán mégis elfelejtettettek az emberekkel.

 

Közel 300 éve költöztek az elsők

 

e0666b2847f6f7d72c28558d35d843a7.jpg
Makó térképe 1814-ben, középen a régi zsinagóga helye. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár / Hungaricana

Az 1810-es évekre veszélyessé, tűzbiztonságilag kifogásolhatóvá vált a környék, egy telekre ugyanis több ház is épült, melyek közt szűk sikátorokban közlekedtek. Ennek megoldására 1815-ben Fejérváry Ferenc mérnök elkészítette Makó első rendezési tervét, melyben az alapból íves, rendszertelen zsidó utcákat kiegyenesítette, egységes házhelyeket alakított ki. A tervet az 1821-es árvíz után hajtották végre, amikor is a zsidó házak jelentős része összedőlt.

Művelődéstörténetileg jelentős esemény volt, hogy az első magyar nyelvű prédikációt a makói zsinagógában tartották 1814. augusztus 2-án.

1.jpg
Löwenbach Benedek sütödéje a Deák Ferenc utcában egy 1951-es fotón. Fotó: Építész / Fortepan

 

A makói zsinagóga felhős története

 

A 20. század elejére a zsidóság létszáma már meghaladta az ezer főt (1910: 1928 fő, 1930: 2052 fő), így érhetően szűkössé vált az addig használt zsinagóga.
1907-ben tervpályázatot hirdettek egy új, nagyobb építésére, majd még abban az évben kihirdették győztesként Baumhorn Lipótot.

A templom számára az Eötvös utcában kijelölt helyet Németh Andor városi mérnök nem tartotta megfelelőnek: „Tessék elképzelni – mondotta – egy monumentális, 130 ezer koronás imaházat, benyomva az épülethez arányított szűk területre, vakolatot hullató és csúnya tűzfalak közé, amely úgy fog a szemlélőre hatni, hogy azért van ott, hogy levegő és világosság ne jusson a templomra.” A hitközség intézőbizottságának javasolta, hogy vásároljanak egy olyan telket, ahol érvényesülni képes a zsinagóga, erre azonban valamiért nem került sor.

A neológ stílusban megépült templom alapkövét 1911. október 5-én rakták le, felavatására pedig 1914. szeptember 2-án Kecskeméti Ármin főrabbi által került sor.
Az épület kupolája négy fapilléren nyugodott, falainak festése illett a keleties építészeti stílus ornamentikájához.

11. mak.jpg
Az épületről ez az egyetlen fennmaradt jó minőségű fotó. Fotó: Magyar Zsidó Levéltár

Az új, Baumhorn-féle zsinagóga harminc évvel elkészülte után, a második világháborúban megsérült, kupoláját nem állították helyre. A háború utáni években tárgyalások folytak, miként tudná a város hasznosítani az épületet. Felmerült, hogy színházként használják, ám ezt a hitközség akkori kántora kegyeleti okokra hivatkozva ellenezte. Hasonlóan elvetették a hangversenyterem ötletét is, majd végül 1965-ben az országos hitközpont a makói zsidóság megkérdezése nélkül 500 ezer forintért az épületet eladta a Kossuth termelőszövetkezetnek.
A zsinagóga története pedig hamarosan a végéhez ért, azt ugyanis

lebontották, hogy pártszékházat építsenek a helyére,

ahol ma a rendőrség működik.
Ha belegondolunk, a történet kicsit talán emlékeztet a szegedi Kálvária kápolnáéhoz, amit egy benzinkút építése miatt robbantottak fel szintén a 60-as években.

A ma rendőrségként használt egykori pártszékház.

 

Nyitókép: sulinet.hu

Nagyon szép házat kezdtek el bontani a Belvárosban

cof

Megint elindultak a markolók, most azonban tényleg szép épület tűnik el örökre a szegedi utcaképből.

Még szeptember elején írtunk róla, hogy lebontottak egy jellegtelen házat a Boldogasszony sugárút elején. A cikkben említést nyer a sugárút és a Liliom utca sarkán álló ház is, amiről a következőt írtam akkor: „a díszes ház maradhat meg szinte biztosan”.

Épp most kezdték el lebontani.

Két hónappal miután leírtam, hogy tuti megmarad a díszei miatt, elkezdték apránként szétkapni. Egyébként érdekes módon semmiféle védettség alatt nem áll.

Azt, hogy ez miért káros, és miért nem kéne, olvassátok el a fentebb már belinkelt cikkben, most nem bontogatnám újból a témát. Kár érte, az biztos.

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
mde
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Fittyet hányunk örökségünkre. Ugyanitt bontott tégla eladó!

sdr

A sorozat folytatódik: újabb régi, egyszintes házat bontottak le a városban, ezúttal a Sóhordó utca 11-et.

Szegeden az 1950-es évek óta divat századfordulós házakat a földdel egyenlővé tenni, ill. modernista társasházakat a helyükre építeni. Azóta sok tucat ilyen épület tűnt el, melyek közt volt nem is egy, amit biztosan sokan sajnáltak odaveszni.

 

Persze eleinte még nem sokan bánták, hogy egy-egy, akkor még épp csak 60-70 éves ház eltűnt, és a helyére többször annyi lakást tartalmazó épület került. Pláne a második világháborút követő hatalmas lakáshiányban.

Napjainkra azonban, amikor ezek a házak már bőven százhúszas éveiket tapossák, a népesség is csökken, tehát égető lakáshiány se lehet, valamint egyre kevesebb is van belőlük, felértékelődtek, és egyre többen emelik fel szavukat a bontások ellen.

A Sóhordó utcai ingatlan megint csak nem volt semmiféle védettség alá helyezve, de a Boldogasszony sugárútihoz hasonlóan itt is az egységes utcakép ment kárba. Három ház állt egymás mellett, mind ugyanúgy a századfordulóról. Kettő maradt, a középső volt a 11-es számú.

Érdemes ellátogatni a közeljövőben, a téglahalmok és a romok jól mutatnak a mindhárom oldalról tűzfallal határolt telken.

 

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

oznor
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Fittyet hányunk örökségünkre. Ugyanitt bontott tégla eladó!”

Nem bontják le, csak új emeletet kap a Hajnóczy utcai sarokház

12.jpg

Folyamatosan tűnnek el a századforduló évtizedeiben épült egyszintes házak a Belvárosból, melyeket társasházak váltanak fel, feltűnt azonban egy kivétel.

Manapság, ha egy ilyen régi ház felújításra szorul, legtöbbször lebontják, hogy társasház épüljön a helyére, melyekben többszörös áron adható el egy-egy lakás, amiből akár egy tucat is elférhet a pöttöm házikó helyén.

 

Ilyen eset úgy fél tucatszor történt az elmúlt hónapokban, legalább két esetben azonban vitatható is volt, hogy valóban a legjobb megoldás volt-e a ház lebontása. Az egyik ilyen egy felsővárosi emeletes ház, mely Dankó Pistához is volt köthető, a másik pedig egy a napokban lebontott, egyszintes ház a Boldogasszony sugárúton.

Continue reading “Nem bontják le, csak új emeletet kap a Hajnóczy utcai sarokház”

Lebontották a Boldogasszony sugárút egyik legrégebbi házát

cof

Újabb egyszintes, az 1879-es árvíz után épült házat bontottak le, ezúttal a Boldogasszony sugárút 12-t.

A ház, bár különösebb értéket nem képviselt, és műemléki védettség alatt sem állt, egy igen fontos feladatot látott el:

| a sugárút 1880. és a 20. század eleje között kialakult egységes utcaképének oszlopos tagja volt.

 

A Boldogasszony sugárút Markovits István és Liliom utca közötti, öt telekből álló szakaszán ugyanis több, mint 125 évig álltak a 19. század végén és a 20. elején épült épületek, beleértve a Wälder Gyula által tervezett SZTE gyakorló iskolának épületét is. A harmonikus, együttes utcakép egészen úgy 2010-ig maradt meg, amikor is lebontották a 14-es számú, a mostanihoz hasonlóan, szintén egyszintes házat, mely helyére épült az Auris hotel.

A muemlekem.hu adatbázisa szerint a tömb egyetlen háza sem áll védettség alatt, így akár tovább folytatódhat a házak cseréje. Egyedül a két sarki épület, az iskola, valamint a sugárút és a Liliom utca sarkán álló, díszes ház maradhat meg szinte biztosan.

 

cof
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “Lebontották a Boldogasszony sugárút egyik legrégebbi házát”

136 éves ház tűnik el Felsővárosban

1

Egy 1881-ben épült, kétemeletes lakóház bontását kezdték meg nemrég a felsővárosi Bihari és Dankó Pista utca sarkán. A ház semmiféle védelem alatt nem állt.

Ez persze önmagában nem hír, hiszen csak idén ez legalább a harmadik, az árvíz után a Belváros peremére épült családi ház, amit eltüntettek egy gyakran szellemtelen új társasház javára. Van azonban ebben a házban pár érdekesség.

 

Bár nem egy belvárosi bérpalota szinten, de a környék átlagos, földszintes házai közül egykor mindenképp kiemelkedett a kétemeletes sarokház. A 20. század dereka óta szinte az összes környező házat lebontották már, így mára egyedüliként őrzi kor szellemét.

Azt, hogy az épület egykoron milyen szerepet töltött be a környék életében, talán ez az írás szemlélteti a legjobban:

„Klein úr szatócs-üzlete a Liget és a Hangás utca sarkán volt.
Négy téglalépcsőn kellett fölmenni, a kihajtott ajtók bádoglemezeire ementáli sajt meg szalámi volt pingálva. Egy lovaglócsizmában, és zsakettban kódorgó, dila festő, bizonyos Kálmán Kálmán csinálta, egy csücskös-zacskó ecetes-hagymás heringért. A halakat sorjában a szájába csúsztatta, és rágás nélkül nyelte le. Azután ez a Kálmán úr a fateátrumban kötött ki, ahol képes volt egy éjszaka megfesteni egy egész erdő kulisszáit a színpadra, csak borral meg kvarglival kellett jól tartani.
-Legközelebb, ha jól méltóztatik tanulni, krumplicukor lesz a jutalma – és megtörölte kezét a zöld szatócsköténybe, mielőtt kezet adott a kis Dankónak.

Amióta Klein úr megengedte, a kis Dankó szeretett egyik lábát a másikkal váltogatva álldogálni a boltban, nézelődni a portékák között, és hallgatni, repesve az örömtől mikor csendül a csengő. Glang, glang, glang – és toppan be új kuncsaft, a bolt olajos padlójára verve lábáról a sarat.
Legjobban a boltszagot kedvelte, amit egész életében az orrában őrzött, ami semmi mással nem volt összetéveszthető.
Klein úr árult kékkövet, fédervájszot, vasport, porfestékeket, légypapírt és stelázsipapírt, pertlit, gatyamadzagot. Üvegbúra alatt rokfort csábított, egy nagy üvegben ruszli illatozott a pulton. Mindezek egyesültek a falra szerelt tartályban lévő petróleuméval és a friss kenyér illatával. És még mi minden volt ott! Bocskorszíj, lámpabél, köpperszalag, bécsifehér, budai tégla pingáláshoz, és egy nagy csokor meszelő, amit Mijó Rúzsi kötött és hagyott bizományi eladásra még a múlt tavaszon. Vágatlan dohányt is árult, amit a cigányasszonyok is vettek a maguk és az uruk számára – tubákoltak, bagóztak és köpködtek.

A Klein úr boltja jelentette a Fölsővároson élő romák számára az elérhető boldogságot. Bár kaszírozás helyett Klein gyakran volt kénytelen előhúzni a tintaceruzát a füle mögül. Komótosan benyálazta és fejcsóválva beírta a pirosrubrikás füzetbe a tartozást. Ha valaki azt dadogta, hogy nincs pénze, messzire elnézett az adós feje fölött és azt dünnyögte:
-Majd megadja, ha lesz miből. Leben und leben lassen.

Ha valaki nagyon sokáig tartozott, és már régen kerülte a boltot, annak megüzente a szomszéddal, a közeli húsvétra vagy karácsonyra tekintettel, „el van engedve a tartozás.”
-Micve – tette hozzá magában.”

 

2
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

3
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Continue reading “136 éves ház tűnik el Felsővárosban”

Eltűnt a kábelgyár

fortepan_66652.jpg

Emlékeztek még, hogy jó 10 éve megírta a helyi sajtó, hogy az egykori kábelgyár helyén (ami egyébként még korábban honvédelmi huszár laktanya volt lovardával) lakópark épül majd? Már akkor írták, hogy határidő nem sürgeti a projektet, és tényleg, kellett is szűk egy évtized, hogy elkezdődjön a beruházás, melynek első látható nyoma, hogy télen elbontották a város egyik (ha nem a) legnagyobb, 17 ezer m2 alapterületű gyárát.

 

fec3776f89f2442055acfded18a8c778.jpg
A gyár egy légifotón, még a bontás előtt. A jobb alsó sarokban lévő, hosszabb épület ezentúl is működik, mint okmányiroda. Forrás: Google Maps

 

Continue reading “Eltűnt a kábelgyár”

A pécsi Óriáspanel és annak története

 

Kapásból az oldalon szereplő egyik első cikk nem szegedi, ennek egy oka van: már rég megírtam, csak nem tudtam hol megjelentetni, ide illik tán a legjobban.

Létezett egyszer egy óriási panelház Magyarországon, amit építésekor csodának tekintettek, aztán kiderült, hogy mégsem volt jó ötlet az építése, és csak teher lett. Sokan nem is hallottak még róla, de aki igen, az sem ismeri a teljes, részletes történetét. Ezt foglaltuk most össze.

resz1-kep-1
Az épület 2015. decemberében Fotó: Szűcs Dániel

 

Continue reading “A pécsi Óriáspanel és annak története”