2018-ban volt fél évszázada, hogy az első lakók beköltöztek Szeged legújabb és akkor legmodernebb lakótelepének első lakásaiba. Tarján ma egy átlagos nagy panelváros, bárhol lehetne Magyarországon, de igazából a posztszovjet államok bármelyikében helyt állna. Volt azonban egy problémája, melyet sokáig okozott fejtörést a vezetőségnek, és kényelmetlen perceket a lakosságnak: a buszközlekedés lebonyolítása. Erre a problémára jelentett volna megoldást a 9-es busz.
Tarján megépítése – a legtöbb északi lakótelepünkhöz hasonlóan – egy falusias hangulatú városrész lerombolásával kezdődött. S minthogy ezen a területen korábban ritkásan lakott parasztházak sorakoztak többnyire földutakkal behálózva, közösségi közlekedés nem volt errefelé. Az autóbusz ekkoriban terjedt még csak, villamost pedig csak olyan területekre építettek gazdasági okokból kifolyólag, ahol garantált volt a jó kihasználtság. Így bár a József Attila sugárúton végigdöcögtek a sárga villamoskocsik, a kis utcákból álló környékek közösségi közlekedés nélkül maradtak.
A földből sorra kiemelkedő toronyházak azonban jó kihasználtságot jelentettek, ezért 1970-ben elhatározták, hogy elindul az első buszjárat Tarjánba. Villamosról ekkoriban már szó sem volt, ez az időszak pont a villamosvonalak bezárásáról szólt, mintsem a hálózat fejlesztéséről. Emlékezzünk csak, az 5-ös vonalat épp egy évvel korábban zárták be örökre. Az első ide közlekedő buszjárat 9-es számmal indult el 1970. január 19-én az 10. számú AKÖV (Autóközlekedési Vállalat) üzemeltetésében, a következő útvonalon: Tarján 105. épület – Olajos utca – Sólyom utca – Budapesti körút – Szamos utca – Tarján széle – József Attila sugárút – Tisza Lajos körút – Vízmű. A 9-esen Ikarus 66-os faros buszok jártak, csúcsidőben 15, azon kívül 20 percenként.
Egy hónap elteltével módosítottak egy keveset az útvonalon (február 23-ától kezdve a víztorony és Tarján széle érintése nélkül, a Budapesti körúton érte el József Attila sugárutat), de ezt szeptemberben visszavonták, mivel túlságosan fontos részeit kerülte így el a járat a városrésznek. A járat egy éves volt, amikor 9A jellel betétjáratot kapott, ami csak a Kálvin térig közlekedett, de így a közös szakaszon már 5 percenként jártak csúcsban.
A 9-es busz azonban koránt sem jelentett önmaga megoldást a dagadó városrész egyre növekvő utazási igényére. A járatok rendre tele voltak, és nem ritkán fordultak elő utaslemaradások sem. A Délmagyarországban is sűrűn szerepelt a 9-es, gyakran az utasok szidalmait idézték a megyei lap írnokai, de többször írtak kisebb-nagyobb menetrend-módosításokról is. 1970 szeptemberében, amikor is visszahelyezték eredeti útvonalára a járatot, egy újfajta menetrendi kiírást is bevezettek. Budapesti mintára nem azt írták ki, hogy pontosan mikor kell érkeznie a járatnak, hanem azt, hogy milyen sűrűn közlekedik. Ennek persze sokan nem örültek, ezért a lap egyik munkatársa a következőképp próbált meg rendet tenni: „Sok vitára adott okot Tarjánban a 9-es busz új menetrendje, amely nem közli a pontos indulási időket, csak azt, hogy csúcsforgalom előtt és után húsz percenként mennek a buszok. A megoldás egyszerű: reggel 8-tól délig, maid este 6-tól záróráig minden óra tizedik, harmincadik és ötvenedik percében indul a 9-es a tarjáni, illetve a vízmű előtti végállomásról.”
A lap hasábjaiban 1971 szeptemberében a tarjáni élet sajátosságairól írtak, kitérve a 9-es buszra is: „Az autóbusz itt jókorát fékez, mert különben nem képes „beleférni” a továbbvezető keskeny útszakaszba. Mondom, fékez, ha nincs előtte más jármű vagy nem jön vele szemközt Ha igen, akkor azonnal stoppol, s mi egymás ölében találjuk magunkat. Kezdhetjük válogatni az otthonra szánt gyümölcsöt vagy más csomagjainkat. Ó, semmiség, pillantunk egymásra, ismerjük miről van szó.”
A járatot sokan használták, igazán ezzel indult el a tömegközlekedés a városrészben, emlékezni azonban talán csak kevesen emlékeznek rá, hiszen mindössze valamivel több mint másfél évig közlekedett. 1971. november 7-ével megszűnt az 1955 óta fennálló számozási rendszer, és helyét átvette a mai napig működő (bár igen csak csonkított és sok helyen és esetben értelmét vesztett) decentrumos rendszer, mely lényege, hogy a buszjáratokat és autóbuszokat egy adott végállomáshoz, adott decentrumhoz kötik. Ekkor hat ilyen buszvégállomást szerveztek meg (Tarján, Víztorony tér; Petőfitelep, Fő tér; Szent György tér; Széchenyi tér; Személy pu.; Bartók tér; Mars tér), de ezek közül később többet megszüntettek, áthelyeztek vagy összevontak, és a nyolcvanas években két új, a mai napig létező decentrum jött létre, egy Makkosházán és egy a Lugas utcában. Bár a trolibuszüzem fejlődésével ezek inkább csak vegetálnak napjainkban.
A 9-es és 9A járatok helyét november 7-ével a 10-es vonalcsoport, a 10-es, 10A és 10Y járatok vették át.
Felhasznált irodalom: Gábrisvitéz: A tarjáni 9-es járat története
Nyitókép: illusztráció. Autóbuszszerelvény a Takaréktár és az Arany János utcák sarkán. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook