A szomorú nap, amikor megszűnt az újszegedi villamos

1969. január 31-e szürke nap volt sok újszegedi számára, ezen a napon kelt át ugyanis utoljára villamos a hídon. Az utolsó sínszálakat 1971-ben szedték fel a Híd utcán, ezzel pedig Budapest maradt az egyetlen magyar város, ahol villamos szel át folyót.

Újszegedre többször is járt villamos: először 1909. július 1-étől, de azt tíz évvel később meg kellett szüntetni, amikor Szerbia megszállta a városrészt. A vonalat sokáig nem építették újjá, mert az akkor már majdnem 30 éves közúti híd állítólag nem bírta volna a terhelést. A második újszegedi villamos 1948 novemberétől járt, amikor is a második világháborúban a Tiszába robbantott híd helyett felépült a ma is látható, Rákosi Mátyásról elnevezett átkelő.

Az 50 évvel ezelőtt megszűnt vonal vezetése egyszerű volt: elindult a Széchenyi térről, felkapaszkodott a hídra, majd arról balra lekanyarodott a Népkert sorra, ott a liget mentén ment egészen a mai 17 emeletesig, ahol jobbra vette az irány az akkor még Odesszáról elnevezett Temesvári körúton, és egészen a gyermekkórházig bandukolt. Itt lehetett átszállni a Makó felé tartó vonatokra.

Sokan szerettek utazni vele, nagy élmény volt átsuhanni a hídon villamossal, de aztán elkezdett szállni a szó, hogy 1969 elején megszűnhet a vonal.

 

Egy emberként tiltakoztak a megszűnés ellen

A villamosközlekedés megszűnését a híd felújításával időzítették egybe, de nem volt váratlan döntés, a 60-as években ugyanis sorra születtek határozatok országszerte a villamosüzemek csonkítása, vagy éppen megszüntetése érdekében. 1960-ig még a következő városokban járt villamos itthon:

  • Budapest
  • Debrecen
  • Miskolc
  • Nyíregyháza
  • Pécs
  • Szeged
  • Szombathely

Ma a fővároson és Szegeden túl mindössze Debrecenben és Miskolcon járnak villamosok, az összes többi városban bezáratták az üzemet. De ahol megmaradt, ott is jelentősen csökkent a vonalak száma: Debrecenben 7-ről 1-re, Miskcolcon 5-ről 2-re, Szegeden pedig 8-ról 3-ra. Szegeden az volt a terv ekkoriban, hogy ahol lehetséges, ott kétvágányúsítják a vonalakat, a többi pedig mind megy a levesbe. Érdekesség, hogy ekkoriban a még a Felső Tisza-parton közlekedő villamost is meg akarták menteni, de végül 1977-ben – egy évben a dorozsmaival – az is megszűnt.

Villamos a hídon 1967-ben. Fotó: Régi Szeged / Facebook

A Délmagyarország akkoriban többször írt az 5-ös megszűnéséről, az olvasók leveleiből is idéztek. Sokan támadták a döntést és írták le véleményüket. Érvként hangzott el az, hogy a villamosközlekedés megszűnésével megfojtják Újszegedet, hiszen a villamost a buszok sohasem lesznek képesek pótolni, de sokan csak a jegyárak emelkedése miatt voltak felháborodva.

De nem csak az olvasók álltak a villamos mellé, hanem a lap szerkesztősége is élesen bírálta a döntést.

Amint az elmondottakból is látható, nagy a felháborodás, az ellenkezés. S ezt észre nem venni, sőt, figyelembe nem venni igen felelőtlen dolog lenne. Mindenki kedvére ugyan nem lehet tenni (még a rádió közkedvelt műsorában sem), de a többség véleményét feltétlenül tudomásul kell venniük az illetékeseknek, akár vág a korábban kidolgozott koncepcióba, akár nem. Ez ténykérdés, mi több: politika” – olvasható napilap 26-ai számában.

„A öreg 5-ös villamosok többé nem vánszorognak át a don, nem ballagnak már sohasem strandolókkal, diákokkal, utasokkal terhelten a liget sudár fái alatt. Fürgén suhanó csuklós autóbuszok lépnek örökükbe.”

– írják 1969. január 5-én.

 

Csuklós buszokkal kárpótolt a város

A városi tanács nem tudni, hogy azért-e, mert látta milyen reakciókat vált ki a villamos eltűnésének híre az emberekből, de az ekkor még óriási presztízzsel bíró csuklós buszflottájának nagy részét egy tolvonással irányította át az új, 6-os jelzéssel február elsején induló újszegedi buszjáratra. A villamost pótolni teremtett vonal a Mars térről indult, és onnan érte el a hídon át Újszegedet, ahol elment a vasútállomásra, majd a ligetet megkerülve – mielőtt visszatért volna a Belvárosba – jobbra fordult a múzeum felé, és a színháznál kanyarodott csak balra, onnan pedig – az Anna-kút érintésével – tért vissza a Mars térre.

A 6-os buszra mai szemmel nézve elképesztő mennyiségű, összesen 10 darab csuklós buszt állítottak be, melyből 6-ot csak erre a célra vett a buszokat üzemeltető 10. sz. AKÖV (autóbusz-közlekedési vállalat)

csuklos busz szechenyi ter
Csuklós busz tart Újszeged felé a Széchenyi téren. Fotó: Szegedi tömegközlekedés / Facebook

Az 5-ös villamos 7377 napon át közlekedett a Széchenyi tér és Újszeged között, és már több, mint 18 ezer napja, hogy megszűnt. A vonal megszüntetésén hivatalos oka egyébként az volt, hogy a közúti járművek egyre csak szélesednek, és már nem fér el a hídon két sáv, plusz középen a villamos. Ekkoriban még ugyanis – ha a villamospályát is számoljuk – három sávos volt a mai Belvárosi híd.

A síneket a hídon és Újszegeden még 1969-ben, a Híd utcán pedig 1971-ben szedték fel.

 

„Nekünk, újszegedieknek nagyon fog hiányozni ez a zötyögős sárga kocsi

Pár nappal az utolsó villamos után a következő sorok jelentek meg a Délmagyarországban:

Pénteken este egy újszegedi barátomnál voltam látogatóba, s úgy adódott, hogy 11 óra körül kerültem a SZAK-pálya előtti villamosvégállomásra. Azt hittem, egyedül várom a villamost, de tévedtem. Még újszegedi lakos koromból, egy ismerős öreg virágkertészt találtam ott. Megkérdeztem, hogy hová utazik iyen későn a városba? Dehogy utazom mondta csak búcsúzni jöttem az utolsó villamostól. Mert nekünk, újszegedieknek nagyon fog hiányozni ez a työgő sárga kocsi. Mi, öregek, hiszen tudhatja, akik még az első világháború előtti kis sárga kocsikkal jártunk a templom melletti ligeti fák közötti vonalon a Vigadóig, majd ennek megszűnése után, az új hídon és vonalon csilingelő kocsikon, bizony szomorú szívvel búcsúzunk a rövid idő alatt is megszokott szép csuklós villamosoktól. De hát, ha muszáj Hát ezért jöttem ide: csúzni az újszegedi villamostól. Nagyon kérem, ne nevessen ki. Titokban akartam tartani, de ha már találkoztunk, csak elárulom: látja, mit hoztam? Ezt az egy szál piros szegfűt. Ezt fogom rátűzni az innen utoljára induló kocsi hátsó ütközőjére, mint egy kedves halottnak szóló utolsó üzenetkéntKözben befutott a villamos. Az érkezők leszálltak és egy néma kézszorítással búcsúztam az öreg kertésztől. Amikor felkapaszkodtam a kocsira, tizenegyet mutat az óra. A kalauz észrevette, hogy valaki még lenn áll a kocsi mellett és leszólt: Tessék felszállni, indulunk!…” Köszönöm kedves felelt vissza én nem szállok fel. Én nem utazom, csak várom, hogy a kocsi elinduljon. A kalauz tudomásul vette, befordult, megnyomta a csengőt és ekkor az öreg kertész a villamos tuljára felakasztotta a piros szegfűt, mi pedig elindultunk a városba villamossal utoljára.

 

Nyitókép: a sínek bontása a hídon 1969-ben. Németh Zoltán Ádám gyűjteményéből