Az ott micsoda, fűszervaj? Terülj-terülj asztalkámmal kenyerezett le minket a szegedi DK

Nemrég még az országos sajtóba is eljutott, hogy kajafotókkal próbálja meg a szegedi Jobbik és Demokratikus Koalíció sajtóreggelire invitálni az újságírókat. És bár azóta eltelt három hét, a mai eseményre mi is ellátogattunk, hogy utánajárjuk a demokratikus sajtóreggeli mítoszának.

„A Demokratikus Koalíció és a Jobbik Magyarországért Mozgalom szegedi szervezetei az Előválasztás ideje alatt heti rendszerességgel tartanak reggelivel egybekötött közös választási sajtótájékoztatót. (…) Várjuk Önöket sajtóeseményünkön és a hozzá kapcsolódó reggelin” – ez a soha nem változó két mondat a lényege a minden szerdán érkező levélnek, ami a másnap reggeli eseményre emlékeztet. Próbáltunk korábban is eljutni, hogy magát az eseményt, és nem az ott elhangzottakat bemutassuk, de mindig közbejött valami. Két reggeliről például azért maradtam le, mert azt hittem, hogy elkaptam a koronavírust Gyurcsány Ferenctől.

Szeptember 23-a azonban más volt, délelőtt 9 óra előtt néhány perccel mi is megjelentünk a DK Kiss Menyhért utcai szűkös irodájában, ahol minden szobába jut valami furcsa tárgy. Benézel az egyik ajtón, Dobrev Klára-plakátok és -táblák, benézel a másikon és polcon díszelgő rajzolt portré Gyurcsány Ferencről. Valódi demokratikus szentély húzódik meg a Széchenyi és a Klauzál terek közötti óriási palotában, illetve annak aprócska üzlethelyiségében, amit nem is lehet eltéveszteni, a bejárat két oldalán ugyanis Dobrev és Binszki ijesztgeti a gyalogosokat:

Fotó: Bálint András / Szegeder

A meghívólevelet eddig egyszer sem úgy küldték ki, hogy ne lássuk a többi meghívottat, így tudjuk, hogy hivatalos minden reggelire a teljes szegedi sajtón túl számos bal- és jobboldali országos orgánum, a közmédia, de még Mellár Tamás pécsi országgyűlési képviselőjelölt szegedi közgazdász is. Most azonban

jöjjenek az események, a választási ígérgetés és az azt követő falatozás, azaz hogy hogyan lettünk a sajtó képviselőiből a sajtok képviselői.

A kis irodában, illetve annak kvázi előterében szokták magát a tájékoztatót megtartani. Itt most csak Binszki volt, mert Tóth Péter beteget jelentett, de a DK elnöke is 13 perc késéssel futott csak be, mert nem tudott időben átjutni a hídon. Innen szépen tudta is terelni a szót arra, hogy mennyire borzasztó a közlekedés Szegeden, amit elsősorban azzal orvosolna megválasztása esetén, hogy szabadabb úton vezetné be az autóforgalmat a belváros irányába, ahol pedig parkológarázsokba és -házakba vinné őket, egy harmadik híd megépültével pedig a kiskörúton belül lezárná a belvárost a forgalom elől.

Fotó: Bálint András / Szegeder

A tájékoztatóra rajtunk kívül csak egy kisebb újság és egy tévécsatorna munkatársai jöttek el mindössze, ami valamilyen szinten azért meglepő, mert ilyen szintű sajtóelkényeztetést ritkán él meg az ember. Egyszer Lazanyecz György kollégámmal mondjuk volt hasonlóban részünk, amikor az egyetem adott át valami klinikai fejlesztést, és a halál unalmas, több mint egy órás sajtótájékoztató (ahol vagy öt egyetemi vezető és Nemesi Pál mondott rendkívül érdekes beszédeket) után annyi ideig eszegettünk az állófogadáson a régi újklinika épületében, hogy végül az ügyeletes kolléga írta meg a hírt az MTI alapján. Illetve amikor 160. születésnapját ünnepelte a Pick-gyár, akkor bort és szalámit is adtak ajándékba, miután ott is jól teletömték a sajtót mindenféle finomsággal.

Van ebben valami kompromittáló egyébként, egyfajta megalkuvás, ahogyan a hosszú, terített asztal egyik felén politikusok, másik felén újságírók ülnek, és mindenki jókedvűen falatozik. Mi amióta csak csináljuk az újságot alapvetően állunk ferde szemmel a politikusokhoz. Nyilván ha az ember évek óta újságot ír, akkor akarva akaratlanul vannak kapcsolódásai, de amikor már szokássá válik a hetente rendezett jóízű reggelizés, az talán nem szerencsés. (Persze lehet, hogy a többiek is így vannak ezzel.) Bevallom, szoktunk eseményeken egy-két mondatot váltani helyi monentumosokkal, a múltkor Szabó Bálint pedig a saját kocsijával hozott vissza minket Makóról a rágalmazási per után, amit ellenünk indított, de azért érdemes ezeket távolsággal kezelni és nem konformálódni.

Fotó: Bálint András / Szegeder

De most már végre nézzük azt, ami miatt mindenki idekattintott, mégis mivel terült az asztalka? Íme:

  • puha és friss, szeletekre vágott bagett
  • fűszervaj
  • kőrözött
  • három féle szalámi
  • májas
  • legalább három féle sajt, köztük camembert
  • paradicsom-, paprika és uborkaszeletek
  • felezett főtt tojás
  • húsgolyók
  • sült csirkecomb és -szárny
  • vagy egy tucatnyi féle tea
  • kávé

És ezek mind szépen tálalva nagy tányérokon egy tényleg kurvahosszú asztalon. A különböző szalámik és tojások között díszítésként kis salátacsomókkal és igényesen vágott lilahagymaszeletekkel. Szalvétával, szép tányérokkal és evőeszközökkel. Hogy ez így konkrétan ver bármilyen választási eredményvárót, nemhogy a szokásos sajtospogácsát, amivel a megélhetési újságíró szemét szúrják ki máskor. Tessék tanulni, kedves politikusok és cégvezetők!

Fotó: Bálint András / Szegeder

Bár, meg kell mondjam, azért csalódottság is volt bennem. Ugyan hogy lehet elfelejteni az ilyenkor szokásos bokrétacsokrot? Ezt nem volt könnyű lenyelni, de szerencsére van bennem annyi emberség és tolerancia, hogy el tudtam nézni… Azért azt meg kell mondjam, ha Dobrev Klára miniszterelnökjelölt-jelölt asszony minden szegedi és minden magyar asztalára ilyet varázsol heti egyszer legalább, hát le is szavazok rá menten. Előfordulhat, hogy ugyanúgy fogják szénné lopni az országot, mint most a Fidesz vagy mint azok 2010 előtt, és csak addig ilyen tenyérbe mászók, amíg nem nyernek, de egyetlen egy kérdésem lenne ezzel kapcsolatban: a Fidesz-irodában mikor tartottak ilyen reggelit? Vagy az MSZP-sek? Botka László mikor visz el mekizni végre? Momentumos sajtóvacsora a John Bullban? Párbeszéd, LMP? Na ugye, kéremszépen.