Elárult az összefogás, bár sosem hittünk benne

A szokásos reggeli social media-körömet töltöttem pénteken: cicás mémek, Orbán-szeánsz-interjú, hírportálok és közszereplők. Megakadt a szemem Mihálik Edvin insta-sztoriján (és már az is kellemetlen, hogy ilyen szókapcsolatok valós apropóján írok cikket).

Mihálik Odessza városrész választókerületi képviselője, a szegedi önkormányzat zöld város programért felelős tanácsnoka és a szegedi Momentum frakcióvezetője. A képviselő eposzi jelzőinek sora az elmúlt hónapokban új elemmel gazdagodott: ő lett az előválasztásban Szeged 2-es választókerület ellenzéki jelöltje. Ennek apropóján születtek már virágos kampányfotók, standos kitelepülések, vezetőségi találkozón lőtt PR-képek és a fentebb már említett insta-sztori is. Ugyanez a kép elérhető Mihálik Facebook-oldalán is, az alábbi poszttal és szöveggel:

Log into Facebook

Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.

A történet és a cikkem hangsúlyozottan nem Mihálik Edvin személyéről és politikai aktivitásáról szól, hanem általában véve egy jelenségről az egyesült ellenzéki oldalon. Vizsgáljuk meg a képviselő posztjában elhelyezett szöveget! A szemfüles olvasó nem csak azt veheti észre, hogy a Momentum egy frakcióvezetője a Magyar Szocialista Pártnak és személy szerint Karácsony Gergelynek is hálát ad a támogatásért, hanem azt is, hogy saját anyapártja még csak a kötőszavak szintjén sem jelenik meg az írásban. Még egy stratégiai Botka László is felbukkan a második bekezdésben, hiszen hát mégis csak, na.

A posztban látható kép, mely a szóban forgó közösségi médiás tevékenység főattrakciója (nem felülve ezzel a nevetséges cirkuszkampány vonatra) nagyjából ugyanez, Karácsony Gergely, Mihálik Edvin és Szabó Sándor arcképe. Bal alsó sarokban a pártlogók, köztük a Momentum.

A bevezetőm után élnék néhány felvetéssel.

  1. Az első és legfőbb probléma, hogy Karácsony Gergely, mint miniszterelnök-jelölt jelenik meg a plakát(ok)on egy momentumos frakcióvezető mögött. Szeretném jelezni, hogy még hátra van egy előválasztás és a Momentum Mozgalomnak van saját miniszterelnök-jelöltje. Egyáltalán nem biztos, hogy az őszi megmérettetésből Budapest jelenlegi főpolgármestere kerül ki győztesen. Túlzásnak érzem ezt előre elkönyvelni és mindent erre az egy lapra feltenni. Mi van akkor, ha nem Karácsony Gergely nyeri meg az előválasztást, hanem mondjuk Jakab Péter, akinek az agyonbírságolt parizer-népszerűségét most próbálják nagy erőkkel becsatornázni más jelöltek mögé? Vagy mondjuk Márki-Zay Péter, akit elegánsan szeret elfelejteni az ellenzéki oldal és lehetőleg tudomást sem venni a tevékenységéről? Karácsony Gergely jelöltsége és politikai jelenléte egy kortünet és a nemzeti egység jelenlegi állapotának szimbóluma. Ő a tökéletes vetítővászon a szavazó fejében. Egyszerre a minden és a semmi. Ő egy személyben a gerontokrácia fiatal dublőre, az áruló politikus akinek még hetvenszer hétszer is megbocsát mindenki. Benne érik össze az elmúlt 30 év politikai rothadása, a fiatalok elit általi örökös megrontása és az, hogy a hihetőbb hazugság egyenlő a nagyobb hitelességgel.
  2. Ha már a fiataloknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke és miniszterelnök-jelöltje már egy momentumos képviselő plakátján sem kap helyet. A megnyerő, fiatalos arcot felváltotta egy pártlogó a bal alsó sarokban. A párt elnöke jelenleg országjáró kampányt tart, – mely során orosházi dönerrel is majdnem lecsöpögtette ingjét. Olybá tűnik, hogy az ellenzéki összefogás, a Momentum Mozgalom és Fekete-Győr sem szán magának vaskosabb politikai szerepet, mint egy megnyerő mosoly, ami a fiatalokat jó eséllyel bevonzza. A pártelnök Partizánnak adott interjúja kampánybáb-státuszba helyezte őt vissza, és véleményem szerint ott is fog maradni 2022-ig. Fekete-Győr András kezét mindenki elengedte, hogy vadul kapkodjon Karácsonyé után. Így száll hát sírba a fiatalos lendület és az ifjonti hév. Széles mosolyok és cserepes virágok közepette.
  3. Ismétlem: hátra van még egy előválasztás. Mégis mit vár az ellenzéki szavazóktól egy olyan összefogás, ami nem, hogy egy évig, de összefüggően két hónapig nem tud komoly képpel beállni az előválasztás mögé? Karácsony Gergely megjelenésével nemcsak Fekete-Győr András keze, de minden más is el lett engedve. Az ellenzéki hangadó politikusok sorra állnak be a főpolgármester, minszeterlnökjelölt-jelölt mögé. Mindenki hátralépett egyet és „leokézta”, hogy 2022-ben Karácsony Gergely lesz Orbán Viktor végső kihívója. Nem szervez az összefogás politikai vitákat (van rá ígéret…), ellehetetlenít jelölteket (Márki-Zay és Fekete Győr) közvetve vagy közvetlenül, és ha esetleg nem nyer majd, akkor rá lehet fogni mindent a Magyar Kétfarkú Kutyapártra. A releváns politikai szándékok és képviselet helyett (hahó, demokrácia) a politika megúszása zajlik megint: „Ha nyerünk, az jó, mert akkor benne vagyunk a tutiban. Ha nem nyerünk, akkor arról se mi tehetünk, mi mindent elkövettünk. Kérem az új iPhone-t.”

Az ellenzéki összefogás már azelőtt elárult minket és hitelét vesztette, mielőtt a választók elkezdtek volna hinni benne. Reményt sem látok érdemi politizálásra. A fiatalok lelkét meg majd az utolsó elgyászolja. És ne higgyük, hogy az ügyek pillanatnyi leuralása majd nagy változásokat hoz. Mindnyájan meg akarjuk unni és hazamenni.