Évek óta nem volt olyan tiszta a levegő márciusban, mint idén. És mindez várhatóan csak jobb lesz.
Március volt az a hónap, amikor világossá vált: a koronavírus-járvány miatt részben leállt élet következtében világszerte összehasonlíthatóan jobb lett a levegő minősége, mint az azt megelőző években ugyanakkor. Indiában például ahogy elrendelték 23-án hetvenöt sűrűbben lakott területre a karanténintézkedéseket, olyan tiszta lett a levegő, mintha csak az Alpokban lennénk amilyen nagyon régen nem volt az országban. Innen és más helyszínekről is számtalan fényképes összeállítás jelent meg, hogy mennyivel jobb is lett a helyzet, végre lehet látni pár száz méternél távolabb is, nem hatalmas szürke fellegek uralják tucatnyi világváros légterét.
Magyarországon persze nem volt ilyen drasztikus változás, de azt sem mondhatjuk, hogy nem történt semmi. A kijárási korlátozások következtében valamennyi városban jelentősen lecsökkent a közúti forgalom mértéke, és az ipari termelés is visszább esett. Hogy házi példát mondjunk: Szegeden március 6-án, pénteken még közel 12 ezer autó haladt át egy nap alatt irányonként a Belvárosi hídon, március 23-án, hétfőn ez a szám már csak 6 ezer körüli volt. Ennek legnagyobb okozója a számtalan munkahelyen elrendelt home office munkarend (vagy elbocsájtások), az iskolák bezárása, illetve a felelősségteljes társadalmi viselkedés, azaz emberek csak akkor hagyják el otthonaikat, ha az valóban szükséges.
És bár az ingyenes parkolás bizonyítottan kissé megugrasztotta a forgalom mértékét a városban, a levegő minőségén így is javulás volt tapasztalható. A Csongrádi sugárúton található állami légszennyezettségmérő-állomás adatai szerint 2020 márciusában több napon volt jó a levegő minősége (PM2.5-es és PM10-es szállópor tekintetében), mint két évvel korábban, 2018 márciusában. Arra a kérdésre, hogy miért nem 2019 márciusát vizsgáltam ehhez a cikkhez, egyszerű a válasz, az egy évvel ezelőtti adatsorok ugyanis hiányosak, a harmincegy napból hét napra egyáltalán nincs adat az erre szakosodott pekingi aqicn.org valósidejű adatbázisban. Ugyanúgy nem volna értelme az idén februári adatokkal összehasonlítani a márciust, lévén általánosan is két jelentősen eltérő időszakról beszélhetünk: februárban még a hidegebb miatt többet kell fűteni, és ekkor még kevesebben járnak kerékpárral is, ellenben az első tavaszi hónappal.
Azt is hozzá kell tenni, hogy a vizsgált, 2018-as március valamivel hidegebb volt, mint az idei, tehát az adatokat árnyalja, hogy a fűtésszezon bár még nem ért véget, idén kevesebbet kellett fűteni az otthonokat. De még így is: bár közvetlenül az utcán sétáláskor ez nem érezhető kifejezetten (nem pekingi-alpoki különbségekről van szó)
tisztább a levegő Szegeden, mint ilyenkor szokott.
Az Air Quality Index (AQI, Levegőminőség Index) szerint mért adatokból az derül ki, hogy míg januárban a szállópor (elsősorban a PM2.5-részecskék) mértéke többször haladta meg az egészséges szintet (egészségügyi kategóriákat tekintve 1 napon kifejezetten egészségtelen volt, 22 napon közepesen), mint 2018-ban vagy 2019-ben, addig márciusban már megfordult a mutató. Az AQI-t egyébként elsősorban kormányzatok és tudományos szervezetek, intézmények használják arra, hogy átláthatóan, könnyen érthetően be tudják mutatni, hol mennyire szennyezett a levegő. A skálázás eltérő lehet, a lényeg azonban ugyanaz: a skála első egyharmadában nevezhető az érték elfogadottnak (tehát itt egészséges a levegő, ezt zöldekkel jelölik), a második harmadban veszélyessé válik (sárgák), a harmadikban pedig akár már rövid távon is súlyosan egészségkárosító lehet a belélegzett levegő (pirosak, lilák és fekete).
Itt fontos megjegyezni, hogy az aqicn.org-on szereplő adatok szerint Szeged a skála felét sem érte még el az elmúlt években, sem PM2.5, sem PM10, sem akár a dízelautókból jövő nitrogén-oxidok tekintetében. Errefelé a legdurvább a PM2.5, azaz a 2,5 mikrométer átmérőjű vagy kisebb szemcsék (melyek égés útján kerülnek a környezetbe főként kipufogócsövekből és kéményekből), ennek mértéke 2019-ben több mint félszáz napon volt nem egészséges szinten. A légszennyezés egyébként nyáron a legkevésbé problematikus a fűtésszezon hiánya és a rengeteg autóról bringára/gyaloglásra váltó miatt.
Ha jobban összevetjük a két év márciusait, jól látható: idén több zöld és kevesebb sárga nap volt, a pirosat pedig egyszer sem értük el a PM2.5-es mikroszemcsék tekitnetében. 2018-ban – nem is lehetnék kevésbé tudományos – 16 zöld és 15 sárga napunk volt, 2020-ban pedig 24 zöld és 6 sárga. A PM10-es szemcsék és a nitrogén-oxidok esetét azért nem vizsgáltuk részletekbe menően, mert azoknál nem veszélyes a mennyiség. PM10-ből például 2019-ben mindössze 4 nap nem volt zöld, a nitrogén-oxidokból pedig 0 (ami meglehetősen érdekes, de ez egy másik cikk anyaga).
Mindez persze egy rendkívül összetett téma, nem lehet kerekperec következtetéseket levonni, ugyanakkor egyértelmű, hogy a gazdaság és az utazások lassú elhalásával a levegő is kitisztult a világban, így Szegeden is. A városban egyetlen egy ilyen mérőállomás van, így nem azt tudjuk, hogy Szegeden milyen a levegőminőség az összes utcát összeadva és átlagolva, hanem azt, hogy a Csongrádi sugárút azon pontján pontosan milyen. A Belvárosban feltehetően valamivel rosszabb, a Mars téren pedig talán a legrosszabb a buszállomás miatt, de ez is csak találgatás.
Az biztos, hogy ha van jó dolog a koronavírus-járványban, és márpedig mindenben van jó dolog, akkor az például ez, hogy egyre tisztább a levegő a városainkban. Érdemes azt mondani, hogy egyre, hiszen a fűtésszezon lassan leáll, a járvány viszont egyre jobban pörög, tehát további javulás várható. Ki tudja,
lehet hogy 2020 májusában lesz a legtisztább a szegedi levegő a rendszerváltás óta.
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder