A villamosok tárgyak. Jórészt fémből, azok ötvözeteiből és műanyagból vannak (nem, a fának tűnő borítás nem fa, a bőrnek tűnő üléshuzat pedig nem bőr). Egyetlen felhasználási módjuk az, hogy elszállítják emberek csoportosulásait egy helyről egy másikra, persze csak amerre sín van. A lényeg, hogy nincs szellemük, lelkül, nem fáj nekik semmi, mégis e poszt arról szól, hogy valamelyest szomorú, hogy egy egykoron Szeged utcáin szaladgáló tuja ezekben a percekben is hatalmas Alföldünk egyik távoli szegletében, egy főút melletti telephelyen rostokol.
A képeket a Szegedi tömegközlekedés nevű Facebook-oldal hozta le még 10 hónapja, de tekintve, hogy olyan, mintha az idők kezdete óta itt állna a villamos, feltételezhetően még mindig ott van. Nem is egyedül, ugyanis van vele
- egy szintén szegedi kötődésű Tatra T4,
- és két ex-budapesti metrókocsi.
A 808-asról még 2011-ben a Délmagyar is írt pár sort, akkor Cegléd mellett volt egy másik telepen, eredeti, szegedi festésében (vagyis épp egy SOLE reklámfestésben).
Ez egyébként nem a legkülönösebb végzete szegedi Bengálinak, 2012-ben volt egy, a 802-es számú, amit pirosra festve filmkellékként használtak fel (aki tudja melyik filmben, írja le kommentben).