A szegedi a Laposra jár. Pont emiatt túl sok környékbelinek nem is kell bemutatni, de ha mégis, akkor gyorsan vegyük át, hogy mi is ez, és hol található pontosan. Egy körülbelül száz méteres részen, ahol az ártéri erdő tart egy kis szünetet, a Tisza partján kapunk egy jó kis homokos partot, ahol igazából adja magát a strand kiépítése; nekem személy szerint hiánypótló is, hiszen ezelőtt éveken át tilos volt ott fürdeni. A tilalomtól függetlenül, a Lapos mindig is a szegedi fiatalok közkedvelt találkozóhelye volt, mi is rengeteget jártunk le középiskolás éveinkben.
Azóta viszont egy beruházásnak hála megújult a terület, a szegedi önkormányzat harmincmillió forintot szánt a munkálatokra, és ahogy azt már korábban olvashattuk, Jakab Gusztáv helyi vállalkozó üzemelteti a strandot, a napozóágyakat, a kishajót, a büfét, tehát a közműveken kívül körülbelül mindent.
Az átadásról szóló cikkeket olvasva korábban két gondolat fordult meg a fejemben. Az egyik, hogy mennyire király, hogy valaki gondol a Laposra, illetve azokra az emberekre, akik nem akarnak csilliárdokat költeni fürdőbelépőre; a másik, hogy itt most véget ért egy korszak, és a régi Lapos megszűnt létezni, amit mi például kifejezetten az underground hangulata miatt szerettünk. Igen, persze, koszos volt, meg szemeteltek az emberek, tudom, de megvolt a varázsa a kiépítetlen homokos partnak. Ezeken egészen addig gondolkodtam, amíg kicsit körbe nem jártam a strandot, ami pozitív élménynek bizonyult, úgyhogy kezdeném is azzal, ami tetszett.
A közművek! Van WC, van zuhanyzó, illetve utóbbi mellett még öltözőfülkék is épültek. Mindig minden, Tisza-parton iszogató társaság legnagyobb problémája WC-re szaladgálás volt, itt ezen már nem kell gondolkodni. Az is nagy öröm, hogy miután az ember megmártózott a folyóban, ami szerintem simán fürödhető, de mégsem egy klórozott úszómedence, van lehetőség tiszta vízben zuhanyozni, de még külön lábmosó csapocska is van.
Hibátlan gondolatnak tartom, hogy lett egy kis úszómesteri bódé, ahol fiatal srácok és lányok tevékenykednek, és éberen figyelik a folyóban úszkálókat. Láttam a parton biztonsági őrt is, akire az ott eltöltött körülbelül két óra alatt abszolút nem volt szükség, már-már sajnáltam is szegényt, ahogy a napon álldogált és őrjáratozott. Került a strandra büfé is, kedves kiszolgálással. Mikor odacsattogtam, hogy bánnák-e, ha csinálnék pár képet, azt mondták, nem, és még szódával is megkínáltak.
Az étlapot elnézve az árak valószínűleg nem mindenkinek lesznek a reális strandolós kaja kategóriában, viszont azt be kell valljam, hogy remek illatok lengték be a strandot, és már majdnem el is csábultam. A büfé épülete mellett egy nagy ledfal is kapott helyet, és igen, mindenki megnyugodhat, itt is lehet Eb-t nézni. Külön kiemelném még, a félig pozitív és félig negatív kategóriában, hogy van csocsóasztal is; ez a pozitív része. A negatív pedig az, hogy el van dugva a büfé mögé, az erdő szélére.
Sok olyan dolgot nem tudok mondani, ami ne tetszene, nyilván a napozóágyakat bérelni kell, amire először azt mondtam volna, hogy drága, de aztán eszembe jutott, hogy egész napra ezer forint, és hát valamiből fent is kell tartani a helyet. Ami kifejezetten nem szimpatikus, az az úszásra bólyákkal körbevett rész mérete, amit korábban az a szolid kritika ért valaki részéről, hogy a „WC-csészém is nagyobb”, ami bár talán barokkos túlzás, de nagyon találó, a kijelölt terület ugyanis valóban nem túl nagy. Amikor megérkeztünk, nem is akartam vízbe menni, mert mozdulni sem tudtam volna, a rövid úszást meg ne is említsük.
Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a folyóban nem lehet csak úgy bármikor fürdeni, annak ellenére, hogy egy szabadstrandról beszélünk. Van nyitva tartás, ami hétköznaponként délelőtt tíz órától este hétig tart, hétvégéken pedig délelőtt kilenctől este nyolcig. Ez csak az úszkálásra vonatkozik, a parti büfében ezután még lehet ételt és italt fogyasztani, viszont vízbe menni már nem, különben a korábban említett biztonsági őr nagyon morcosan néz a próbálkozókra.
A kevés negatívumot leszámítva összességében nagyon pozitívnak tartom a Lapos felújítását, és a jelek szerint ezzel még csak nem is vagyok egyedül, hiszen egy hétfő délután is volt annyi ember, hogy nem lehetett elférni a vízben; biztos vagyok, hogy jövünk még máskor is.