Kezdetként elmesélik személyes történeteiket, majd a résztvevők kérdéseire válaszolnak. Nagyjából ennyiből áll a szélsőjobboldalon a demográfiai armageddon origójaként emlegetett Melegség és Megismerés iskolai érzékenyítés. Az elején kicsit elvesztünk a rövidítésekben, de aztán előkerültek a coming outon kiboruló anyukák és a rejtett kézszorítások is, és megállapodtunk abban, hogy innentől az LMBT+ alakot használom.
A Melegség és Megismerés iskolai érzékenyítés volt az a rendezvény, amit – miután horribile dictu, továbbosztottam a Szegedi Civil Háló oldalán és kipécézte a szegedi propagandamédia – szép fokozatosan robogva előre a dilivonaton, egyre brutálisabb nemzetvesztő melegségránkerőltető sátánfajzatként írt le a szélsőjobb legújabb, az Echo Tévé stúdiójában született, onnan nemsokára újradizájnolt gárdamellényben Szegedre masírozó üdvöskéje, a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalom. Elmentem hát megnézni, mégis mi fán terem a meleggé konvertálás, és bizony csalódnom kellett. Pár tucat ember hallgatta a bemutató tanórát, sehol a SzegedMa mindig szemfüles riportere, aki lassan megszervezi a szegedi Pride-ot, annyira hiányolja, sehol Jurák Kata, hogy élőben leplezze le a buzilobbi internésőnel dél-alföldi ármánykodását.
Személyes történetek
A rendezvényt Kövesi Gyöngyi és Virág Zsolt tartották, előbbi a Labrisz Egyesület aktivistája és a program egyik gondozója, másikuk a Szimpozion Egyesületet vezetője és a program egyik jelenlegi koordinátorai. Rajtuk kívül egyébként még hozzávetőleg húszan dolgoznak önkéntes aktivistaként az LMBT+ emberekkel kapcsolatos iskolai érzékenyítő projekteken, ahol a céljuk, hogy minél több helyre eljussanak és ott válaszoljanak a témában felmerülő kérdésekre a diákoknak, a tanároknak és a közösségszervező szakembereknek.
A foglalkozásokat általában személyes történeteikkel kezdik, ezt azért érzik fontosnak, hogy éreztessék, – mint Kövesi fogalmazott –
„Nem mások beszélnek rólunk, hanem mi beszélünk saját magunkról, hogy milyen melegként élni Magyarországon.”
Ő egyébként kötődik a városhoz, ugyanis ide járt egyetemre, és kötődik is egy nem túl kellemes leszbikus élménye a Tisza parthoz. Éjjel volt, a rakparton ültek egy lánnyal, akit átkarolt, talán puszi is volt, de elmondása szerint nyilvánosan nem csókolózik senkivel, se fiúval, se lánnyal. Ekkor egy nagyobb társaság jelent meg mögöttük, akik buzizva kiabáltak és megdobálták őket fadarabokkal, ők meg ott álltak a Boszorkánysziget közelében, előttük a Tisza, mögöttük a zaklatóik. Végül elindultak lassan tovább a Tisza mentén, oda már nem követték őket, nem voltak elég érdekesek.
Ugyanakkor elmondta, örül a helyiek aktivitásának, felbőszítette a filmvetítés megzavarása, de örül, hogy erre az volt a válasz, hogy leültek megbeszélni legközelebb, várva a szélsőjobbosokat is, akik remélte, hogy akár ma is jöttek kérdezni (nem jöttek akkor se, most se). Ő már húsz éve aktivistája a Labrisz Leszbikus Egyesületnek, publikál is, először álnéven tette, ma már a saját nevén.
Azt mondta, fiatalként a fiúkat és a lányokat is vonzónak találta, de magányos volt, nem volt kapcsolata. Első szerelme egy lány volt a kollégiumban, ahova járt, de ekkoriban
a könyvekben azt olvasta, amit csinál, deviancia.
Később férje lett és gyerekei, aki házasságuk elején már tudott korábbi kapcsolatáról, de elfogadta. Elmesélte, hogy nehéz volt az a pillanat, amikor elmondta a már felnőtt gyerekeinek. Ekkoriban már érett, hogy szétköltöznek és egy tévéműsorról beszélgettek, amikor a lánya megkérdezte, hogy szerethet egy nő egy nőt, mire bevallotta, ő tudja, mert volt ilyenben része. Ekkor kínos csönd lett, majd sokáig nem igen beszélt a kisebbik gyerekével, aki szintén hallotta, a nagyobbik pedig gúnyos megjegyzéseket tett rá – természetesen nem a szexualitásával, arról nem esett szó. Azóta szétköltöztek és ismét leszbikus kapcsolatban él. Szerencsére azóta a családjával, gyerekeivel már jó a kapcsolata, sok időt töltenek együtt és kölcsönösen segítik egymást. Mint mondja, visszagondolva
felbőszítette és mélyen igazságtalannak tartotta, hogy mennyit kellett hazudnia önmagáról
amikor nővel volt ahhoz viszonyítva, mennyire természetes volt a magánéletéről beszélnie, amikor ellenkező nemű párja volt.
Aha élmény és deviancia
Virág Zsoltban 13 évesen fogalmazódott meg, hogy meleg. Elmondása szerint olvasott egy cikket a témában, ami után “aha” élménye volt, úgy érezte, ez megmagyarázza, mi az, amit nem igazán tudott hova tenni önmagában. Édesanyja azonban akkor azt mondta erre, hogy ez hülyeség és felejtse el. Ezért kilenc évre elnyomta magában a melegséget, ami miatt magányos volt, és később az egyetemi évek alatt bár már közösségibb életet élt, még mindig rejtegette – bár maga sem tudta, pontosan mit.
Lefeküdt egy lánnyal, volt barátnője, el tudta mondani ő is, olyan lett, mint a többi fiú, erre vágyott, de igazából nem szerette – mesélte – szakítottak, de ekkor is még elég képlékeny volt, ki is ő. Volt egy barátja, egy fiú, akivel szexeltek, majd arról beszéltek, hogy ezt abba kell hagyni, mert
“még a végén homoszexuálisok leszünk!”
A környezete devianciaként kezelte, ma már nem élő édesanyja később is saját elmondása szerint “negyven százalékban” tudta elfogadni melegségét.
Rövidítések
Bár az iskola beszélgetéseken azt mondták, nem akarják a diákságot hosszú ideig elnevezésekkel untatni, a nyílt beszélgetésen, főleg, hogy sok LMBT+ aktivista volt itt, szóba kerültek az elnevezések, amiben kiderült, nem is olyan egyszerű igazságot tenni. A korábban az egyik kormánylap kirekesztő cikke miatt a hírekbe kerülő Medgyesi Aliz, aki transznemű nő például azt nehezményezte, hogy
ő nem meleg.
Ugyanis a szexuális- és nemi kisebbségek megnevezés második elemét sokszor a közbeszéd és a sajtó is lehagyja. (Ugyanis a transzneműek a többi “betűvel” ellentétben nem szexuális orientációjuk miatt, hanem a nemi identitásuk miatt képeznek kisebbséget, azaz nem arról van szó, kit szeretnek, hanem kik ők maguk.)
Az LMBT alakot például többen kirekesztőnek érezték, végül a többség abban értett egyet, az interszexuálisokat, a queer-eket és az aszexuálisokat is magában foglaló LMBT+ rövidítés a legjobb, így abban maradtunk, hogy a sajtóban is ezt az alakot érdemes használni.
Munkahely
Egyébként iskolák mellett cégekhez is hívják őket beszélgetéseket tartani. Mint arról kutatások is készültek, az LMBT+ emberek munkahelyi diszkriminációja jelentős probléma. Virág Zsolt azt mondta, vele előfordult, hogy emiatt nem őt léptették elő, de ez általában nincs nyíltan kimondva, ha van indoklás, az általában valami alibi.
“Nekem például azt mondták, a többiek mit szólnának hozzá, ha én lennék a kisfőnök?”
– mondta, majd hozzátette, HR-tanácsadó cégnél dolgozott, tudta, hogy a menedzsment kiválasztása alapvetően nem ezen múlik. Azt mondta, olyan történeteket is ismer, hogy ha a cégnél valakiről kiderül, vagy csak azt gondolják, hogy meleg, akkor bullying, azaz zaklatás áldozata lehet, volt olyan, akit egy nagy cégnél ért ez, emailek formájában. A munkahelye hiába volt olyan multicég, ahol még meleg csoport is volt, olyan részlegen dolgozott, ahol nem mert kiállni és segítséget kérni, szólni a főnökének, hanem elment máshova dolgozni. Más felvállalja identitását és sok esetben emiatt nem őt léptetik elő, nem ő kap fizetésemelést.
Sokszor felmerülő kérdés, honnan derül ki az ember szexualitása, ha egyszer munkahelyről van szó. Leginkább úgy, hogy cigiszünetekben, ebéd közben az emberek beszélgetnek, és arra a kérdésre, hogy “mit csináltál a hétvégén?”, gyakran sztoriznak a magánéletükről. Itt az ember ha nem akarja, vagy nem meri felvállalni, hogy mondjuk azonos nemű párja van, akkor valamit füllent, amiből könnyen egyre nagyobb hazugságspirálba kerülhet. De értelemszerűen árulkodik az is például, ha beleírja az önéletrajzába, hogy önkénteskedett egy LMBT+ civil jogvédő szervezetnél. Van persze, aki felvállalja melegségét és nem is akar olyan helyen dolgozni, ahol ezt nem fogadják el – mondta Virág.
Kövér, Ungár
A rendezvényen egyáltalán nem volt szó politikáról talán azt a fél mondatot leszámítva, amikor az elején megemlítették a korábbi rendezvény megzavarását. Én azért megkérdeztem, mit gondolnak Kövér László homofób mondatairól, amelyekben többek közt a pedofilokhoz hasonlította az örökbefogadó azonos nemű párokat. Kövesi Gyöngyi így összekeverni a dolgokat,
elképesztő tudatlanság, rosszindulat, sötétség,
ami ráadásul egy honatya szájából elhangozva bátoríthatja a homofób kirekesztést, és ez szerinte akár fizikai erőszak formájában is eszkalálódhat. Szerinte ha politikusok előbújnak – ahogy nemrég Ungár Péter tette -, az erősítheti a láthatóságot, és hogy a melegek mindenütt jelen vannak, és “ez vállalható, ez nem gáz és ez nem baj” – mondta el kérdésemre. Szerinte az sem mindegy, hogy ezt milyen kontextusban teszik, hiszen közülük is többen “attól, hogy melegek, mondanak hülyeségeket”, példaként Ungárnak a transzneműekre tett, illetve a homofóbok iránti “irgalmat” szorgalmazó kijelentéseit említette.