Sokan nem tudják, néhányan talál csak elfelejtették már, de létezett egy másik Szőke Tisza nevezetű hajó is Szegeden, nemcsak a legendássá vált. Ez volt a Szőke Tisza I., mely egy évvel volt fiatalabb az ismertté vált II-nél.
1918-ban a komáromi hajógyárban készült az Ottó Főherczeg nevű hajó, mely munkálatai feltehetőleg a háború miatt maradtak abba a hajótest elkészültét követően. A hajót egy évre rá elvontatták, majd 1928-ban – a II-höz hasonlóan – az újpesti hajógyár sólyáiról eresztették a Duna vizébe, ekkor már Szent Gellért névvel. Az 1950-ben Táncsics névre keresztelt gőzhajót 1960-ban selejtezték, ekkor vásárolta meg Szeged, hogy üdülőhajóvá alakítsák a város számára.
Szegeden nagy népszerűségnek örvendett, még ebben az évben meg is nyitott Szőke Tisza néven. Télire bevontatták a tápéi kikötőbe, tavaszonként pedig visszakerült helyére, a szalámigyár, majd később Tömörkény iskola elé. „Október 19-én és 20-án bevontatják a téli kikötőbe az úszóházakat és a Szőke Tisza-strandhajót, ezért a téli tárolási engedéllyel rendelkező csónaktulajdonosoknak hajóikat október 17-ig el kell helyezniük az úszóházakon. Akik pedig csak vízen való csónaktárolási engedélyt kaptak, október 15-ig el kell vinniük hajóikat, mert a vízművek nem vállal felelősséget az úszóházaknál maradt vízi jármüvekért” – írta a Délmagyarország 1977-ben.
Csakhogy nem kapott túl sok törődést a város részéről. Az alja rozsdásodott, de a fedélzet sem pompázott már eredeti fényében, amikor az 1970-es évek végén egyszerűen kidobták, mint a szemetet. Egy 1978-ban született újságcikk fogalmazása szerint „az úszóházak műszaki állapota a Szőke Tisza kivételével megfelelő”. A Szőke Tisza I. felett tehát eljárt az idő, ekkoriban már sejteni lehetett, hogy hamar kivonják az üzem alól. Ezt egy 1979 májusi cikkben tudatták is a szegediekkel: „A Szőke Tisza is kevés vendéget fogadott még idei, utolsó szezonjában. A hajón, amely elöregedett, s vízbe merülő részei javíthatatlanul elkorhadtak, az idén nyáron már nem lesz szállodarész, s a strandszezon végén a hajó is elköszön. Szétdarabolják, mert nem kaphatja meg többé a KPM (Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium) működési engedélyét”, ez a hír azonban annyira nem tűnt szomorúnak, a cikk ugyanis folytatódik azzal az örömteli hírrel, hogy „a városi tanács megvette a korábban SZOT üdülőhajójaként Budapesten látható Felszabadulás nevű hajót A háromszintes, 77 méter hosszú és 15 méter széles hajó Szegedre vontatásához meg kell várni a Tisza 200-250 centiméteres vízállását, ugyanis Ujbecsénél a vízlépcső zsilipén csak akkor fér át a hajó. Ha megérkezik Szegedre, a Szőke Tiszához kötik ki, s megkezdődik a felújítás, a festés. Előreláthatóan 1980 tavaszán az új hajó már fogadhatja a város szálló-, étkező- és fürdővendégeit”.
A Szőke Tisza II. bejelentve, az I. szétbontásra ítélve. Egy ideig egymáshoz kötve álltak, majd nemsokkal később, 1979-ben vagy 1980-ban az újszegedi partfürdőre emelték, hogy ott teljesen szétbontsák. A 62,4 méter hosszú, 15,6 méter széles, 550 lóerős motorral szerelt hajót itt érte utol a végzet. A roncs egy ideig itt árválkodott, sokan ki is használták. Gyerekek és felnőttek látogatták olykor, előbbiek néha bujkáltak, játszottak is benne.
Nyitókép: a Szőke Tisza I. partra vontatva, háttérben a Bertalan híd és a Bérkert utcai toronyház. Fotó: Szegedi emlékkereső / Facebook