A SZIN harmadik napja minden bizonnyal kényelmetlenül indult mindenki számára, ugyanis a szegedi időjárás meglehetősen kibabrált a fesztiválozókkal. Persze fesztivál ettől van, de két koncert között egy jó korsó Borsodival senki nem barnult le.
Péntek reggelre az előző este fáradalmait kipihenők esőre ébredtek, hűvös időre, enyhe széllel. Amikor beléptem a partfürdő területére, mindenki kedvesen fogadott, annak ellenére, hogy reggeliket szakítottam félbe, ugyanis az Insure Security emberei és a két talpon lévő vitéz jegykezelő is pont evett, mikor odaértem. A security gyorsan konstatálta, hogy féltéglányi fényképezővel, objektívekkel, valamint laptoppal felfegyverezve valószínűleg nem fogok semmi funkyt behozni kintről, valamint a cuccaim mellett még vodkával töltött dinnyének sem volt hely, szóval a nagy motozás most elmaradt.
A kapuk ekkor még teljesen üresek voltak, egy-két ember lézengett csak és próbálta kitalálni, mi hol van, ők egy kicsit előttem érkeztek. Bent az egész reggel és délelőtt tartó eső rendesen eláztatta a placcot, székek egymásra borogatva, minden behordva az eső elől. Elsőre akár azt a benyomást is kelthették, hogy a fesztivál már véget ért, és már csak összepakolnak a népek, de azért ez még odébb van. Nagyon meglepett, hogy a SZIN emberei mennyire figyelnek az utak járhatóságára: ahol nagyon állt a víz, fél Balatonnyi tócsák alakultak ki, gyorsan hoztak némi mulcsot egy Manitouval és betemették a tócsákat. Piros pont.
Déltájban kezdtem úgy igazán körbejárni és nézelődni, ekkor még nem volt túl sok érdekesség. Egy lány várta a kávéját a kotyogós kávéfőző formájú kávézóban, egy gyerek a szüleivel nézte, ahogy a Borsodi nagyszínpadon próbálják összerakni a technikát a napi koncertekre, s meg is jegyezte, hogy mennyire jó a zene, amit feltehetően a hangtechnikusok, vagy az első zenekar roadjai játszogattak.
Ezután úgy döntöttem, megnézem az egyik előző este már lefényképezett SZTE-s sátrat. Útközben leginkább dolgozókat láttam csak, illetve nagy nyugalomra okot adva mentősöket, de kb. minden sarkon. A sátorhoz érve bent épp hevesen beszélgetett két úr, egyikőjük megkérdezte, hogy segíthet-e. El is mondtam gyorsan, hogy mi járatban vagyok, mire ő válaszul olyan gyorsan elhadarta a sátor lényegét, hogy esélyem sem volt elindítani a diktafont, de azért a lényeg megmaradt. Az amúgy elég kellemesen dizájnolt sátorba tévedőknek lehetőségük van mindenféle kikapcsolódós dolgokat csinálni, heverészés közben telefont tölteni, csocsózni a haverokkal, SZTE-s és egyéb tudományos érdekességeket olvasni, valamint nevezni egy nyereményjátékra az adott napi fesztiváli kiadvánnyal. A kiadványban három kérdésre kell helyesen válaszolni, majd leadni azt a sátorban, ezzel minden kitöltő bekerül egy sorsolásba, ahol dolgokat lehet nyerni. Annál többet, hogy dolgok, ő sem tudott mondani sajnos, aki meg tudott volna, épp telefonált.
Továbbsétáltam, majd legnagyobb meglepetésemre horgászokat találtam. Nem ám a Tiszán, hanem a fesztivál területének a kellős közepén, az egyik medencébe berendezett mesterséges horgásztavon. Kétségtelenül a séta legizgalmasabb pontjának ígérkezett, mindenképp megnéztem közelebbről. Méginkább meglepődtem, amikor találkoztam Annával, akivel régről ismerjük egymást, éveken keresztül nem láttam, most pedig azt játssza, hogy teljesen random helyeken felbukkan, amikor én is arra járok. Legutóbb a Nyugiban láttam fényképezőgéppel, most a mesterséges tóra szabadította rá a jelentkezőket. A horgászás nem csak annyi volt egyébként, hogy oda lehetett menni halat fogni, aztán visszadobni, volt még hozzá két nyereményjáték is, amiből az egyiknek a lényege az volt, hogy fogj ki minél több halat, a másiknak pedig, ami az érdekesebb, hogy ki kellett fogni annak az öt aranyhalnak az egyikét, amit az ottlévők (nem Bill Gates) bechippeltek.
Az ötből csak egy volt nyerő, viszont a nyerő hal ismeretlen felajánlótól egy millió forintos nyereményt hoz annak a szerencsésnek, akinek a horgára akad. Külön extrája még ennek a halnak, hogy a Csányi Alapítvány egy programjában résztvevő hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek által volt nevelve. Anna azt is kíváncsi újságíró orromra kötötte még, hogy a bár emberi kéz által épített medencében próbálták a lehető legtermészetesebb környezetet létrehozni a halak számára, fel lett töltve az alja homokkal, van hínár, van tavirózsa, és a medence közepére körülbelül három hete bedőlt egy fél fa. Ezen kívül amit érdemes tudni, hogy a kifogott halból nem lesz ebéd, nem itt lehet spórolni azoknak, akiket érint a fesztiválszegénység, és sokallják az ezerhatszáz forintos sült kolbász árát.
Miután jól megnéztem a horgászmedencét, tovább folytattam a bolyongást. Végigsétáltam még a civil falun, ahová különféle szervezetek különféle programokkal települtek ki, például itt vannak az Amnesty International emberei, kitelepült a büntetésvégrehajtás, valamint katonának besorozódni vagy rendőrnek jelentkezni is lehet. Bár ők nem annyira civilek… De találtam egy olyan sátrat is, ahol művészeti versenyre invitálják a résztvevőket, ha jól láttam, a fesztivállal kapcsolatos alkotásokat kell bemutatni, voltak kint rajzok és gyurmaszobrok is.
Ha valakinek nem fekszik a horgászás vagy a civilfaluzás, és még a kitelepült NAV-os sátor sem köti le eléggé, amikor nincs semmilyen koncert, ellazulhat egy kicsit a fürdésre kijelölt medencében, amiben az épp bent pancsoló srácok megkértek, hogy fényképezzem le őket, és kérdésemre elárulták, hogy igazából jó a víz, se nem meleg, se nem hideg. Mindenképpen melegebbnek gondolom, mint a kinti levegő, de fürdőruha híján nem ugrottam fejest. Ha még ez sem elég, hogy meggyőzzön a SZIN, van kint egy repülő és egy busz is, amiben némi stabil magyar forintért szelfizni lehet, árlista a képen, de van kint egy öreg Ford is elbújva a fa alá, ami rendesen megdolgozott az OT rendszámért.
Miután az épp beálló zenekarokon, és a pár lézengőn kívül sok izgalmasat nem találtam, úgy döntöttem, elmegyek ebédelni a Rudi és Fickóba, és majd visszajövök este. Amikor elhagytam a fesztivál területét délután két óra körül, már kezdtek beszállingózni az emberek, de hogy mennyien lettek csúcsidőben az este végére, az kiderül a következő napok beszámolóiból.