Mindenki a másikra mutogat, amikor arról van szó, hogy nehéz parkolni a városban. De kinek a hibája ez valójában? Az önkormányzaté? Azé, aki gyorsabb volt, és elvette az utolsó szabad helyet? Az enyém? A Tiéd?
A cél a közúti közlekedés erőteljes fejlesztése
Nagyjából az 1970-es évek óta tart az a folyamat, melynek eredményeképpen lényegében nincs olyan nagyváros a világon, ahol gondtalanul menne a parkolás az utcán. Amíg a második világháború előtt és az utána következő években még nem volt senkinek sem módja autóval járni, addig a hetvenes évekre nyugaton már lényegében nem olyan család, ahol ne lett volna legalább egy, de sok esetben akár két autó is. A trend szépen lassan terjedt Magyarországon is.
Egyre nagyobb teret nyertek az autók: fákat kivágva szélesítették ki a városok útjait, és parkokat, gyakran háztömböket a földdel egyenlővé téve alakították ki a nagyobb és nagyobb parkolókat. Ez persze Szegeden sem volt másképpen, ezekben az évtizedekben folyamatos volt az autózás fejlődése. Ekkor épült a Bertalan híd, az egész harmadik körút, és rengeteg utcát szélesítettek ki, például
1979 nyaráig a Nagykörút jó része is több sávval keskenyebb volt.
Magyarországon 1968-ban meg is jelent egy közlekedéspolitikai koncepció, mely kimondta, hogy
- ezentúl a közúti motorizációra kell fektetni a legnagyobb hangsúly,
- és a vasutat ha nem teljesen is, de le kell építeni, forgalmát pedig a közutakra terelni.
A koncepció értelmében fokozatosan tűntek el Magyarország kisebb forgalmú – főként városi – vasútvonalai. Szegeden sorra zártak be a villamosvonalak, de 1975-ben a kisvasúttól is el kellett búcsúzni. A városban százával alakították ki az újabb és újabb parkolóhelyeket is, amíg aztán egyszer megálljt nem parancsolt valami.
Azért nincs parkoló, mert elolvad a Föld
A 2000-es években erről nem nagyon vett tudomást senki, de aztán egyszer csak ahelyett, hogy tovább folytatódott volna a féktelen parkoló- és útépítés, fordult a kocka. Egyre többet nyomtak a latba ugyanis azok a kutatási eredmények, melyek szerint
- autóval járni több szempontból egészségtelen,
- az autók rengeteg károsanyagot bocsátanak ki,
- és elveszeik a helyet minden más elől.
Amíg ugyanis nem volt ennyi autós (és ezzel együtt rengeteg parkoló) a városban, addig szélesebb voltak a járdák, több volt a pad, és úgy általánosságban kellemesebb és biztonságosabb volt gyalog közlekedni.
Bicycle is the new black
A 2010-es évekre újból divat lett a sétára és bringázásra tekinteni, mint elsődleges közlekedési eszköz a belvárosokban. Elkezdtek úgy felújításokat végezni Szegeden, hogy csökkennek a parkolóhelyek, a helyükre pedig gyalogoszónákat vagy zöldterületeket jelöltek ki, több korábbi autós parkolóhelyet pedig teleültettek biciklitámaszokkal. Az egyik legszebb példa a Dugonics tér, ahol a 2013-as felújításig még parkoló volt a Somogyi utcai szakaszon végig, utána viszont ezt a területet a gyalogosok kapták meg.
A változások főbb okozója persze az egyre súlyosbodó klímaváltozás és annak hatásai, de a lényeg, hogy emiatt új tendenciák látszanak kialakulni a városokban. A kérdés az, milyen irányba menjünk tovább. Ez a cikk részben azért jött létre, hogy elgondolkoztassa azokat, akik nap, mint nap képesek azon keseregni, mert nincs parkolóhely, vagy éppen dugó van reggel a hídon, miközben a cikk írója személy szerint is azért jár biciklivel és tömegközlekedéssel, mert tudja, már nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy bűntudat nélkül autózzuk a sírba városainkat. A másik ok pedig, hogy felmérjük, Szegeden miként vélekednek az emberek a témában, úgyhogy tessék, szavazzon mindenki alább, vagy kommenteljetek lent, a cikk alatt.