Az elmúlt hetekben rengeteg bőrt húzott le a média Dúró Dóra könyvdaráló akciójáról, melyet a Mi Hazánk képviselője a napokban egy másik könyv széttépésével is megfejelt. Nem akarok találgatni, hogy mi lesz a következő megmozdulása, de ahogy én látom, az ilyesfajta gesztuspolitikától egy könyv kivételével semelyik sincs biztonságban. Nem, az a könyv nem a Mein Kampf.
Igazi felnőtteknek szól Zelei Miklós új könyve, a Gyilkos idők, amely mozaikkép hegyesre, élesre tört emlékszilánkokból.
Sikeres a könyvtár szerint május 20-án kezdett akciójuk, melyben a teraszon elhelyezett asztallal pótolnak valamennyi szolgáltatást, például a könyvek bérlését és visszavitelét. Most fiókkönyvtáraikban is bevezetik ezt.
Kávézgatni és diszkózni már lehet, a könyvtárakba járás tilalmát azonban még nem oldotta fel a kormány. Ezért most a Somogyi könyvtár munkanapokon néhány órára kitelepül az épület előtti teraszra, hogy onnan lehessen előre igényelt könyveket elvinni, és visszaadni is.
Van, akinek egy szerencsétlen baleset miatt leégett a társasházi lakása és eladósodott a kártérítési igények miatt, van, aki spórolni akart a lakhatáson, hogy vidéken maradt gyerekének több pénzt küldhessen haza. Különböző utak vezették a budapesti vagy környéki erdőkbe azokat a hajléktalan embereket, akik saját maguk építette kunyhóba költöztek életük egy pontján. Huszonhárman közülük az Utcáról Lakásba Egyesület egy frissen megjelent interjúkötetében beszélik el élettörténeteiket, minden eddiginél közelebbi képet mutatva a városi erdőkben tengődő emberek valóságáról.
A kilencvenes évek vége szépszerével is az európai vadkeletnek mondható, a szinte mindennapos pesti robbantások és az alvilág demonstratív működése az egész korszakra rányomta a bélyegét. Dezső András, az Index újságírójának könyve ennél is korábban kezdi.