1997. május 8-án álltak forgalomba az ország akkor legmodernebb villamosai, a Tatra T6A2-esek Szegeden.
A 20. században nem nagyon jutott új villamos sem Szegedre, sem a többi villamost üzemeltető magyar városba, még Budapestre sem.
Szegeden 1908-ban az SZKV 25 új, magyar gyártmányú motor- és 6 pótkocsit vásárolt a forgalom beindításához, majd 1913-ban újabb 8 motorkocsit szereztek be. Ezek mind a kornak megfelelően viszonylag lassú, favázas kocsik voltak, melyek után évtizedekig nem érkezett új jármű. Sorra törtek ki ugyanis a világháborúk, majd az azt követő jóvátételek sem kedveztek a közlekedés fejlődésének. Szeged és a többi vidéki város örült, ha a fővárosból kapott pár használt villamost, melyekből házilag tudott összetákolni valami használhatót. Nyersanyag és ipar híján a város óriási járműhiánnyal küzdködött egészen a 60-as évekig, amikor is egyrészt elkezdték felszámolni a vonalak egy részét, így kevesebb járműre volt szükség, másrészt pedig megjelentek a mai napig ismert Bengáli villamosok. Az első Bengáli 1962 októberében állt forgalomba, majd egészen 1979-ig 43, majd 1984-85-ben újabb két példány követte. Ezek túlnyomó része újonnan készült eleinte Budapesten, majd Debrecenben, azonban akadt pár, a fővárosból használtan érkezett jármű is. A lényeg, hogy bár lomhák és felfoghatatlanul elavultak voltak (szakemberek szerint technikailag a 30-as évek színvonalát képviselték úgy, hogy sorozatgyártásuk csak a 60-as években indult meg), a város végre új és legalább nagy befogadóképességű villamosokkal gazdagodott, hiszen egy Bengáli 210 fő elszállítására volt képes, amely több, mint bármely korábbi villamos vagy akkori busz kapacitása. Na meg azt is meg kell említenem, hogy baromi jól mutattak, elég csak ezt a képet megnézni.
A Bengálik már érkezésükkor sem voltak korszerűek, így a 90-es évekre egyre égetőbb volt cseréjük. A városvezetés és az SZKT szerint két gyártó jöhetett szóba: a magyar Ganz-Hunslet és a csehszlovák ČKD. A Ganz Hunslet ekkoriban tárgyalt Debrecennel is, ahová később 11 KCSV-6 típusú villamost gyártottak a város igényeinek megfelelően. Nagy gyártási múltja miatt azonban utóbbira esett a választás, így a ČKD 1992-ben egy próbavillamost küldött Szegedre bemutatóba.
A következő években megszületett a szerződés, melynek keretein belül Szeged 1,1 milliárd forintért 13, a városra szabott, Tatra T6A2H típusú villamost rendelt. Az első darab 1997. február 7-én érkezett meg Rókus pályaudvarra, ahol átvették.
Nemsokkal később kezdte meg próbafutásait, melyek előtt még februárban kiállították a Dugonics téren, hogy a városlakók is megnézhessék.
A villamos festése a város címerének főbb színeiből állt össze. Ezt az egyenfestést kapták meg később a Bengáli villamosok is, 2012-ben sajnos azonban megtört a sor, és a PESA villamosok már inkább egy a múltat idéző, pesties sárga fényezést kaptak.
1998-ig megérkezett az összes Tatra, melyek kivétel nélkül az 1-es vonalon álltak forgalomba.
A 2000-es évek derekán gyökeresen megváltozott a város villamosvonalainak járműkiadása: ezidáig az 1-esen járt a 13 Tatra, valamint pár Bengáli szükség esetén, a 3-as, 3F és 4-es vonalakon pedig csak a Bengálik. 2006-tól aztán a 4-es vonal megkapta a Tátrák egy részét, az 1-esen pedig elterjedt a csatolt üzemmód, mely mellé betársultak az akkor használtan Németországból beszerzett Tatra KT4-es csuklós villamosok. 2011-től már a 3-as és 3F, 2012-től pedig az 2-es vonalon is gyakran megfordulnak, sőt, újabban a már a 4-esen is csatolt üzemmódban közlekednek.
Most pedig, így két évtized elteltével elérkezett a korszerűsítések ideje, a 13-ból már több kocsit is felújított az SZKT, hiszen még jó pár évig közlekednek Szegeden a Tátrák, és jó kézben kell tartani őket.
Nyitókép: public-transport.net