1929. november 17-én szentelték fel a mai napig a Lechner téren álló Szent Rozália kápolnát, amit egyszer, fél évszázaddal korábban már felszenteltek, és ami korábbi formájában már 1739-re elkészült. Nem mindennapi épületről beszélünk tehát, íme a története.
1738-ban pestisjárvány sújtotta Szeged népét, melyet temesvári kereskedők hoztak be a városba. Miután enyhült a veszedelem, a városatyák megfogadták, hogy kápolnát emelnek a Palánk városrészben, ezt nem sokkal később, 1739. augusztus 1-én fel is szentelték a mai Hősök kapuja helyén.
A város életének szerves résztvevőjeként számon tartott Szent Rozália kápolna búcsúja minden év július 2-án volt, ekkor a város és környéke közösen zarándokolt el ide. Itt ravatalozták fel azon embereket is, akik bár nem szegediek voltak, de a városban hunytak el.
Eztán újból népszerű lett, főleg járványokkor, egészen 1879-ig, amikor is bár össze nem dőlt, de megsérült az árvízben. És mivel a város utcáit feltöltötték földdel, a kápolnát ideiglenesen elbontották, mert máskülönben betemetve állt volna. Az újjáépítési alapból 22 000 forintot szavaztak meg újjáépítésére, az új kápolna alapkövét 1881. november 20-án helyezték el, egy évvel később már ismét működött, 1883-ban szentelték fel. Nem is eredeti tervek szerint, jóval díszesebben építették újjá a Dömötör-templomhoz kissé közelebb. Ez lett úgymond a második Rozália kápolna, mely jelentősen eltér az elsőtől, a végleges, ma is állóra viszont nagyon is hasonlít, lévén csak kisebb módosításokat alkalmaztak későbbi áttelepítésekor, de erről majd mindjárt.
Időközben egyre jelentősebb csoportot alkottak a városban az ország keleti térségeiből érkező görögkatolikusok, akik az első világháború éveiben kezdtek szervezkedni egy önálló szegedi egyházi szervezet megalapításért, melyre a háború miatt csak 1921-ben került sor.
Történt azonban más is ekkoriban, ugyanis ezekben az években már javában zajlott a Dóm építése, amit 1913-ban kezdtek meg. És mivel ekkorra már világossá vált, hogy nem csak egy templom épül fel, hanem körülötte egy épületkomplexum is Rerrich Béla tervei alapján, tudni lehetett, hogy a Rozália kápolna bizony útban lesz. Klebelsberg Kuno szavaival élve,
„a tér elején levő kis kápolna szükség esetén lebontható”.
A kápolna ráadásul ekkorra már eléggé leromlott állapotban van, 1923 decemberében a Délmagyarországban azt írták, „a tetején becsurog a viz, a falairól lemálik a vakolat. A tanács egyelőre a háztetőt javíttatja ki 1,800.000 korona költséggel. A vakoltatásra ugyanis a mostani időjárás nem kedvező”. 1924-ben tatarozásra került sor: „az omladozó vakolatú Rozália-kápolna tatarozását végre megkezdték. A napokban megjelentek a munkások a kápolnánál, felállították álványalkat és remélhetőleg néhány nap múlva a régi kápolna diszére válik már majd a Gizella térnek, nem pedig szégyenére, mint eddig”.
A bontás hírét 1928-ban írta meg a Délmagyarország. A június 24-i szám 4. oldalán a következő áll: „kimondotta a tanács azt is, hogy az ősszel lebontatja a Templom-téren lévő Rozália-kápolnát is, de azt a Lechner-téren újra felépítteti a szegedi görögkatolikus egyház számára. Dr. Juhász István ítélőtáblai biró a görögkatolikus egyház nevében azt a kérést terjesztette ezzel kapcsolatban a tanács elé, hogy a kápolnát kissé megnagyobbítva építtesse át a város a Lechner-térre, mert jelenlegi méretei nem felelnek meg az egyház szükségleteinek.
A város mérnöki hivatala, amelyhez véleményezés végeit került ez a kérdés, nem javasolta annak teljesítését, mert a kápolna kibővítése súlyos építészeti nehézségekbe ütközik, helyesebben nehezen bővíthető ki az egységes kiképzésű, harmonikus építészeti alkotás ugy, hogy az ne sértené az esztétikai szempontokat. A tanács szombaton mégis ugy határozott, hogy teljesiti a görögkatolikusok kívánságát, utasította a mérnöki hivatalt, hogy készítse el a kápolna átalakításának terveit. A kis kápolna hajóját igy öt-hat méterrel meghosszabbítják majd a Lechner-téren”.
A kápolnát 1929. november 17-én szentelték fel végül, erről két nappal később a Délmagyarországban is megjelent egy rövidebb írás: „a felszentelés szertartását dr. Glattfelder Gyula püspök végezte, utána dr. Thoma László makói görögkatolikus esperes mondott görögszertartásu misét. A felszentelésen megjelentek: dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Simon László miniszteri titkár. Juhász István táblabiró, dr. Szabó Géza tanácsnok, dr. Konczwald Endre a törvényszék, dr. Zobay Ferenc az ügyészség elnöke, Ligeti Béla, aki az átépítést végezte és még sokan mások.”
A kápolna idővel sokat veszített díszeiből a lelkiismeretlen fölújítások eredményeként. Hiányoznak a vízszintes fugák, több pilaszter, az oromfal két oldalán a kővázák, az attika posztamensei, leegyszerűsítették az ablakok keretezésének alsó részét és a toronyablakok keretét. A nyolcvanas évek végén az eredeti formát követve lecserélték a kápolna bejáratát, az ovális kartusok helyén görögkereszteket kialakítva.
Nyitókép: a harmadik változat, a Lechner téri Rozália kápolna egy dokumentációs céllal készült fényképen valamikor a huszadik század közepe felé. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár