Éveken át jártam Budapestre heti szinten. Természetesen nekem megérte a vonatot választani a kedvezmény miatt, viszont cserébe a fülkés romhalmazokban főttem meg/fagytam halálra évszaktól függően, vagy éppen álltam végig az utat a tömeg és a kocsihiány miatt. Egyszóval van tapasztalatom, volt már szinte mindenben részem.
Nos, egyszer csak gondoltam egyet és elkezdtem újságot írni. Elég kemény meló, csak néhány kiválasztott tudja csinálni, ráadásul el kell hozzá végezni a Jedi Akadémiát. Meg is lett az eredménye. Rengeteg pénzt kerestem, közben persze Soros is elkezdett támogatni. Ezért aztán úgy alakult, hogy fel kellett mennem vasárnap Budapestre a romkocsmába egy titokzatos találkára, meg csak úgy, egy kicsit merengeni. Pont akkor, amikor jött a Televonat és a szuper InterCity, amely a Bugac névre hallgat és nem áll meg sehol. Na jó, Budapesten igen. Mit lehet tenni, már úgysem tudom mire elkölteni ezt a rengeteg pénzt, menjünk fel a gyors IC-vel. Urizáljunk egy kicsit. Így történt hát a nagy teszt, amit most, mint modern kori Anonymous elmesélem a jelen- és az utókornak, egy krónika a digitális korban.
Kiértem 16:40-re az állomásra, már akkor éreztem a változás szelét. A nagy, hangos Csörgő dízelmozdony és a békéscsabai vonat helyett egy rövid, ámde annál inkább futurisztikus szerelvény állt a 2. vágányon: a szuper IC! Az elején a mozdony viszont olyan volt, mint a Millennium Falcon, hátsójában a Birodalmi Csillagrombolókkal: öreg, rozsdásodó csotrogány, de még mindig a leggyorsabb és legmegbízhatóbb a Galaxisban. A 431 223-as pályaszámú mozdony volt az, hardcore érdeklődőknek. Nem mintha a kocsik újak lettek volna, de a szegedi vonalon még mindig ez a minőség alfája és omegája. Nem újdonság azonban, a méltán híres “hibrid IC” szerelvényekben is rendszerint közlekedtek, többnyire 2 másodosztályú IC vagon, néha az 1. osztály is ebből a fajtából van kiállítva. Tulajdonképpen a 4 vagonos szuper IC egy lerövidített hibrid IC, csakhogy ezen már van Utasellátó kocsi is! Luxusebéd, luxusbaloldal, luxusújságírás ugyebár, ha már urizálunk.
Végigmentem a szerelvénynél a másik oldalt, mivel hátulról támadtam be a vasútállomást, majd konstatáltam, hogy húb*meg, ez tele van. Az e-jegyvétel zökkenőmentesen ment, tudtam venni pár órával előtte ablak mellé asztalos helyhez helyjegyet, gondoltam nem lesz gond, én leszek egyedül. Hát nem. Már amikor a szerelvény végéhez értem, sokan voltak körülötte, jegyvizsgálók is, mert ez volt gyakorlatilag az első útja délután. Minden utast megszólítottak, elmondták, hogy sehol nem áll meg, helyjegy kell rá, stb. Mivel sehol nem áll meg, ezért ha valaki eljátssza, hogy nem vesz jegyet, max. leszállítják a következőnél, jelen esetben a Nyugatiban. Ezt persze csak én gondoltam magamban, senki se próbálja ki otthon. Egyáltalán minek jegykezelő? Rengeteget spórolhatna ezzel a MÁV, felszállásnál leellenőrzik és kész, mindenki menjen a dolgára, a szerelvényen meg mehet a Colosseumi viadal és a székfoglalósdi.
Utóbbi így is megvolt, ugyanis az ablak felőli székemet már befoglalták, pedig a szokásos koppra érkezés helyett most legalább 20 perccel indulás előtt kiértem. Asztalos hely lévén, szemben is ült egy lány a négyesben, laptoppal az asztalon. Egyébként tisztára Őszport hangulat uralkodott, mindenki a gépével az asztalon, mintha csak egy gémer bárba csöppentem volna. Hogy milyen az IC kocsi, abba nem mennék most különösebben bele, mert csak nekem volt újdonság, mint egykori csóró utasnak, sokan már évek óta helyjeggyel utaztak ezeken a hibrid IC-ken. Ilyen értelemben minőségi szintlépés nem következett be. Van konnektor az ablakok közt fent a falon korlátozott mennyiségben, a Wifi működik és egész jól bírja, az asztal viszont nem kinyitható, rövid. Ezért nem tudtam kicsapni a legújabb Éntelefonomat és a Mekiskönyvemet, mellé pedig a Starbucks pohár, szójatej így azt sem tudták meg, hogy vegán vagyok (igazából nem). Mint kiderült, a mellettem ülő srác egy külföldi, talán közel-keleti orvostanhallgató volt. Sokat telefonált, de aludt is, nem volt zavaró, csak az, hogy elfoglalta a kiérdemelt helyemet. Utólag azért nem baj, mert így kint ülve jobban ráláttam a dolgokra és könnyebben körbejárhattam a szerelvényt később. A csomagomat nem féltettem, ugyanis a legközelebbi megálló Budapest-Nyugati és sokan ráláttak.
Egy örökkévalóság után el is indultunk 16:58-kor. Einstein nem hiába mondta ugyebár, hogy minden relatív, még az idő is. Indulás előtt 5 perccel is bemondták, hogy indulunk 5 perc múlva. Indulás után is szépen bemondta a jegykezelő mi újság, a felettem levő kijelző pedig mindent mutatott: térkép, sebesség, kinti időjárás, következő megálló(k) (ez a rész meglehetősen szellős volt), átszállási lehetőségek Budapest elővárosában és még reklámok is.
Már abból is látszott (hallatszott) mennyire sokan vagyunk, hogy a kalauz viszonylag sokáig csipogott a csippantójával, kb. a Teszkó jegypénztáránál éreztem magam, ahogy mindenkinek olvassa a vonalkódját, az egyébként aránylag csendes IC kocsi meg zeng a csipogástól. A kalauz belépése is igen cinematikusra sikeredett. Egy szükséges előtörténet ehhez, hogy a régi V43 sorozatú mozdonyok igen elavultak. Amikor a villamosított vasúti pályán elérünk egy fázishatárhoz, minden mozdonynak (nem csak a V43-as “Sziliknek”) le kell csapnia az áramszedőjét, hogy a két szakasz között ne okozzon galibát, vagyis ne alakuljon ki elektromos ív, ne érjen össze a két szakasz. Általában állomásközök és állomások hálózatához biztosítják a megfelelő (itthon 25.000 Volt, 50 Hertz nagyvasútnál) feszültséget. Szóval itt is le lett csapva az a bizonyos áramszedő, ilyenkor ugye “elmegy az áram”, a kalauz később korrekt módon elmagyarázta ezt az egyik utasnak megerősítve a feltételezésem, ezért jár a piros pont. Nos, ez a mi esetünkben úgy nézett ki, hogy elértük a cold, dark állapotot 17:23-kor. Vagyis minden elektromos dolog megsemmisült, kijelzők sötétek (van amelyik nem is kapcsolt vissza), lámpák le, csak a hangulatfények maradtak fent. Ajtó kinyílik, jegyvizsgálónk épp ekkor lépett be Darth Vaderként, mint abban az ominózus Star Wars jelenteben, előkapva a csipogóját, hogy a lézerrel leolvassa a jegyeinket bérteleinket. Nem mondom, hogy nem féltem.
Az utasok összetétele leginkább egyetemistákból állt, néhány üzleti utassal. A MÁV is őket célozta meg, a honlapon valamiért az üzleti célú utazást emelték ki a szuper IC kapcsán az egyetemisták mellett, így viszont külön érthetetlen, hogy miért nem áll meg a vonat legalább Ferihegyen, csak leszállás céljából. A telítettség igen magas volt ahhoz képest, hogy előre beharangozták mennyire nem éri meg senkinek a közvetlen Nyugati-Szeged vonat. Legalább 80%-ra saccolom, ami már a kényelmetlenség határát súrolja. Azért kérem én nem a zsúfoltságért fizettem, nem azért vagyok dúsgazdag újságíró! Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy csúcsidő volt, a vasárnapi Televonat sem véletlenül megy vasárnap, a hétköznapi telítettségre azért még kíváncsi lennék, mindenesetre december 15-én vasárnap így festett:
Mivel kint éjsötét volt, kicsit egy Galaktikus űrutazáshoz tudnám hasonlítani, megállíthatatlanul döngettünk. Nagyon, ismétlem nagyon szokatlan volt, hogy sehol nem álltunk meg, teljesen elvesztettem az időérzékemet és csak a Vonatinfós térkép segített tájékozódni. Elképesztően összezsugorodott a tér-idő, néha úgy éreztem átléptük a hiperűr sebességet. Például akkor, amikor figyelmeztetés és lassítás nélkül áthasítottunk Kiskunfélegyháza állomáson 100 km/h-val 17:35 körül, természetesen az állomás előtt és után is csak hangulatfényekkel. Az első jelentős lassítás Városföldnél volt 17:45-kor, ugyanis Kiskunfélegyházától kétvágányú pálya van idáig. Itt a régi pályán mentünk, vélhetően itt találkoztunk a szembejövő lassú IC-vel, viszont Városföldnél újra egyvágányú lesz a rész, ehhez viszont egy kitérőn (váltón) kellett áthaladni ami lassan történik. Kecskemét hasonló megrázkódtatás: mintha mi se történt volna, egy kürt kíséretében 120 km/h-s fénysebességgel robogtunk át 17:51-kor. Egészen szürreális volt, természetesen a hangulatfények itt is jelezték előre, hogy valami történni fog. Ezután nem sokkal jön Nagykőrös állomás, itt már kimutatkoztak a menetrend sérülékenységei: meg kellett állnunk az állomás előtt 18:00 körül, hogy a szembejövő lassú IC-t bevárjuk és félreálljon Nagykőrös állomáson. Ez mindössze 3 percig tartott (mivel a szembejövő vonat 3 perc késésben volt), bár sokan néztek ki az ablakon, hogy a Nyugatiban vagyunk-e már, de aztán a hangosbemondón jelezték, hogy sajnos forgalmi okokból állunk. Végül hasítottunk tovább egészen Ceglédig, ahol csak azért kellett 80 km/h-ra lassítani, mert elértük a Cegléd-Szolnok nemzetközi vonalat és át kellett haladni több kitérőn (váltón), amik “csak” 80 km/h-t (!) tudnak.
Miután rátértünk a kacskaringós Budapest-Cegléd vonalra, úgy döntöttem megnézem a büfékocsit, ha már nagyon ajánlgatják a hangosbemondóban. Egyben végigjártam a szerelvényt is, volt amelyik szervomotoros rásegítésű ajtó nem nyílt és úgy kellett feszegetni, fekete pont. Voltak utasok is az Utasellátóban, bár a körpanorámás, ülőkés bárkocsi részben senki, csak egy karácsonyfa és én. Végül előre mentem a raktárhoz, mert a pultban mindenféle kartondoboz jelezte, hogy még csak most indult be a dolog, befejezetlen állapotok uralkodtak. Ott találkoztam a büféssel akitől megkérdeztem, hogy működik-e a büfé vagy már bezárt, jelezte, hogy folyamatosan működik, tőle kell rendelni. Rendeltem hát, vagyis kértem egy étlapot, ezen rengeteg étel és ital szerepelt, nem akartam elhinni, hogy ezeket itt mind lehet kapni. Akartam kérni szójatejet, vagy valami vegán, esetleg glükóz/laktózmentes cuccot, de végül, mivel már szélsebesen robogtunk Ferihegy felé, egy sör mellet döntöttem, nem volt idő teljes gasztronómiai mustrára (erről egy korábbi beszámoló Szűcs Dánieltől itt). Főleg pénz nem, mert mind elment a legújabb Éntelefonra és Mekiskönyvre. Dobozos sört akartam, hogy le tudjam majd vinni a vonatról ha úgy alakul, de sajnos nem volt. Akkor legyen üveges meggyes Soproni 490 Ft-ért, az meg meleg. Na nem baj, akkor legyen hideg Soproni üveges, 390 Ft-ért. Még üvegpoharat is adtak hozzá, első osztályú kiszolgálás, újabb piros pont. Kitöltöttem a sört, bár a kacskaringós pálya miatt néhol volt pillanat, amikor megszorult bennem az a bizonyos, ugyanis ez nem egy német ICE nagysebességű vonat ahol gyakorlatilag tükörsima az ital felülete. Itt konkrétan azt hittem, hogy egy T-Rex közelít felém, úgy hullámzott a dolog. Néhol majdnem magamra öntöttem, amikor épp inni készültem és megrázkódtunk.
Ezt leszámítva nagyon gyorsan elment az idő, azon kaptam magam a sör negyedénél, hogy már 18:43 van, lassítunk és Ferihegy fényei csillognak. Na itt elkezdtem inni gyorsabban, az élmény elveszett, pedig már kezdtem élvezni. Bár Budapest fényei legalább látszódtak, kicsit indusztriális érzést keltve, tisztára steampunk feeling. Egy vonaton sörözgetek romantikázva Budapest külvárosának fényeiben, a több száz éves Kőbánya-Kispest rozsdás felüljárói és a kéregetők hangja csengett a fülemben, meg a mozgólépcsők kattogása. Végül kifizettem a sörömet, vissza is mentem a helyemre Zugló magasságában, már pakolhattam is össze. A vonat percre pontosan beért, volna, de mivel a 12-es vágányon maradt egy mozdony, ezt meg kellett várjuk, így végül 3 perc késéssel le is szálltam, a csarnokban a rövid szerelvényhez képest meglepően nagy emberáradat fogadott:
Miközben úgy szálltam fel a vonatra, hogy most jól szétszedem, leszállásnál kezdtem a MÁV hatása alá kerülni, kezdett meggyőzni a dolog létjogosultsága. Ennek ellenére amit fontos megjegyezni, hogy most épp szinte minden klappolt és természetesen nem mindenkinek jó ez a vonat, sok hátránya is van amiket most nem sorolok fel, mert ki lett már vesézve. Ha minden flottul megy, nincs késéshullám és üzemzavar, akkor ez a vonat is be tud érni időben szinte megállás nélkül, viszont így más vonatoknak meg 10 percet kellett várnia a vonatomra a megállókban. Mondjuk épp nem kellett várniuk, mert 10 perces késésben voltak, mint mindig. Ha fel lenne újítva a pálya, akkor nem lenne ennyire sérülékeny a menetrend, gyorsabb lehetne az összes IC. Fenntartom a véleményemet, miszerint szükség van ilyen vonatokra is, de nem a jelenlegi állapotában! Végére egy kis matek: 3 perc késéssel 2 óra 6 perc volt az út, bár tulajdonképpen a Budapest-Nyugatis várakozást nem számítva (19:01-re a pályaudvar bejáratához érkeztünk, hivatalosan 19:03 a cél) valóban beért 2 óra 3 perc alatt régi mozdonnyal. A régi ütemes menetrend során a hibrid IC-k 2 óra 22 perc alatt tették meg az utat PAPÍRON! Azonban ha azt nézzük, hogy rendszeres volt a 10-12 perces késés, akkor ez módosul 2 óra 35 percre. Tehát a gyorsított IC-k valójában kb. 30 perccel hamarabb beérnek, mint a régi hibrid társaik. Vagyis a menetidő-növekedés csak papíron történt meg a lassabb, hibrid vonatoknál a jelenlegi hivatalosan jegyzett menetidővel számolva, a korábbi késéseket “hivtalosították”. Azonban annyi hátrány van, hogy ha ez a menetrend borul, akkor a korábbi 10-12 perces késésen felül fognak késni még többet, köztük a gyorsított IC is.
Nyitópkép: MÁV Zrt.