Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.
A Bengálikat a fővárosi Füzesi Árpád főműhelyben fejlesztették ki, és először ott is álltak forgalomba, aztán hamar megjelentek mind a három nagy vidéki villamosüzemnél (Szeged [47 kocsi], Debrecen [33 kocsi], Miskolc [56 kocsi]), és egészen 1979 márciusáig gyártották őket, amikor is a típus utolsó példánya, a szegedi 818-as elkészült. Az első szegedi kocsi, a 601-es számú 1962. november 2-án állt forgalomba az 1-es vonalon. A korszakra addig jellemző volt Szegeden, hogy még többnyire kisebb villamosok (általában kettő kocsi összecsatolva, ún. ikerkocsik), vagy az ezekből később összetákolt és házilag csuklósított tuják közlekedtek.
Az igaz, hogy a Bengálik baromi hangosak voltak, hogy télen hideg, nyáron pedig meleg volt rajtuk, de kis költői túlzással az is, hogy bármit meg lehetett javítani rajtuk egy kalapáccsal, és ha véletlenül ütköztek, nem került egy kisebb vagyonba új borítóelemet szerezni rájuk. Otrombák voltak, lassúak és morgósak, de az üzemeltetési költségeik is egy lovaskocsiéval vetekedtek (szintén túlzással, persze).
Utoljára 2011-ben voltak hivatalosan forgalomban Szegeden, a 4-es vonal felújításakor, az 50 évük alatt pedig rengeteg mindent megéltek. Selejtezésükre különböző módokon került sor: volt, amit csak simán szétvágtak, de olyan is, ami előtte még háborús filmszerepet kapott.
És bár cikkünk címe arra utalhat, hogy keserű szájízzel nosztalgiázunk, ez korántsem így van. A Bengálik valóban nem minőségükről voltak híresek, és nem jóval elmaradtak a kor budapesti sorozatgyártott villamosaitól (többek között azért is, mert bár a 60-as években tervezték őket, a 30-as évek technológiai színvonalával vetekedtek). Ennek ellenére igazi gyöngyszemek; formavilágukkal egyszerre ötvözték a jövő nagy, átjárható villamosait a XX. század első felének világával, a szimpla lámpával és a szárnyas kerékkel, ami a vasút örök emblémája.
Nehéz lesz elfelejteni őket!
Nyitókép: Stefan Höltge