- 2012-ben még úgy tűnt, végleg elbontják a hajót, és az örökre feledésbe merül.
- Ezzel ellentétben a hajótest egy része még a mai napig a téli kikötőben áll, megsüllyedve, megkopasztva.
- Több módszerrel próbáltuk kideríteni, milyen sors várható neki, sajnos sikerült megtudnunk.
A Szőke Tisza még 1979-ben került Szegedre, amikorra már kiöregedett, és nem kellett a nagyfiúknak a Dunára. Korábban sok nevet viselt, volt IV. Károly, Sas, Szent Imre, majd 1950-től Felszabadulás. Első évtizedeit luxusgőzösként töltötte, és kizárólag a Dunán közlekedett. Az 1964. július 2-i Dunántúli Naplóban így fogalmazott róla egy utas: „Már maga az út is nagy élmény volt. A Felszabadulás gyönyörű két emeletes hajó, nagyon kényelmes, kielégíti a legkényesebb igényeket is. Szép volt felhajózni Bécsig a Dunán, bár kerek 24 óráig tartott az út, nem úntuk el.”
Aztán 1975-ben leselejtezték, és csak négy évre rá került hozzánk a 77 méteres óriás. Innentől pedig mindenki ismeri a történetet. Szórakozóhely volt sokáig, aztán 1999-ben egy remek ötlettel állt elő az önkormányzat az ekkorra már igen elhasználódott hajó sorsát illetően: azt el akarták bontani és eladni vasnak. Persze erre jött a közfelháborodás, így bevontatták Tápéra, ahonnan azóta sem jött ki. Aztán 2000-ben kiöntötték betonnal a test alját, nehogy jobban rohadjon. Ettől persze jobban rohadt, majd megsüllyedt, menthetetlenné vált.
Történetéről építésének századik évfordulóján írtunk bővebben.
Hallgat a kormány
A bontás 2012 októberében indult, felügyelését az örökségvédelmi ügyekért felelős helyettes államtitkárság végzi elméletben, sokat azonban nem tevékenykednek a roncs körül. A bontók sem, hiszen még útközben csődbe ment a cégük.
A hajó értékesebb részeit kibontották, az ipartörténeti emlékeket kimenekítették, legalábbis néhány kivétellel. Bár a kormány, a gépjelző és hasonló ereklyék megvannak, a gőzgép például a még a víz alatt tengeti napjait. Ez utóbbi megmentéséért egyébként van civil összefogás, de a masinát kimenteni még nem sikerült.
A megmenteni való tárgyak listája egyébként a következő:
- árbocrudat
- árboctalp
- kéménybillentő mechanika
- horgonycsörlő
- szellőzőkürtő
- 3 hengeres expanziós gőzgépet
- kormánymű-kormányrendszer
- kormánylapát
- gőzsegédkormány
- lapátkeréktengely
- tengelycsapágyazás
- és a gép gyártmánytáblája.
Mi még 2018 decemberében kerestük levélben a minisztériumot esetleges fejlemények reményében, de azóta sem kaptunk választ.
Egy ideig még arra is voltak tervek, hogy külföldi befektetőkkel megmentik a hajót, illetve ahelyett építenek egy replikát, ami majd Budapesten fog befutni, mint menő zsír új, mégis százéves gőzös, de ez legalább annyira volt élettelen koncepció, mint a pécsi Magasház kálváriája.
Már a halak is beköltöztek
Így hát más utat kerestünk. Kilátogattunk a téli kikötőbe, ahol horgászok árulták el, mi is történik valójában: semmi. Egyikük elmondása szerint ugyanis
túl drága volna folytatni a bontást, ezért áll évek óta magányosan a roncs.
A hajót egyébként ki kellene emelni a folytatáshoz, hiszen legnagyobb része víz alatt van. A horgász azt mondja, most nemrég lett volna alkalom folytatni a munkát a nagyon alacsony vízállás miatt, de semmit sem tettek. De legalább a halak jól élnek benne, mondja. A halakon kívül sincs egyedül a Szőke Tisza, a horgász elmondása szerint elsüllyedt egy vontatóhajó is mellette, ami vagy fele akkora, mint az öreg. Ebbe néha-néha beleakad egy kisebb hajó állítólag, de mást nem zavar.
Itt tart tehát a Szőke Tisza története. A 102 éves hajóról már majdnem mindenki teljesen lemondott, egyedül az értékmentők aktívabbak már csak. Mondhatnánk persze, hogy mindenki látogassa meg még időben, mielőtt ez a kevés is eltűnik belőle, de őszintén szólva, bőven ráérünk.