Ez nem az a Szeged, amit mi ismerünk

Szeged, 1940-es évek második fele. A háború még érezteti hatását, a közhangulat feszült, az emberek félnek. Akár ez is lehetne az oka annak, hogy a most következő felvételeken szinte az összes forgalmas helyszín úgy kong az ürességtől fényes nappal, mintha éppen a légó sziréna szólna. De a valódi ok az, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa szándékosan várta meg, hogy kiürüljön a fényképezőgép látótere, és így tisztább képet kaphassunk a város állapotáról. De nem a háborús károkat mérték fel – azon már túl voltak ekkorra -, hanem egy esetleges későbbi városrehabilitációhoz készültek dokumentációs jellegű felvételek.

A Szegeder új, hetente jelentkező virtuális tárlatát, a Fényképek megsárgult papírdobozokból második részét olvassátok. Ma teszünk egy nagy sétát a Belvárosban (érdemes figyelni miféle-fajta boltok voltak ekkoriban), és ellátogatunk a régi zsinagóga felé is.

A Klauzál téren nem sok minden változott azóta sem, egyedül a baloldali Lengyel ház lett szegényebb két kupolával, illetve az üzletek tűntek el teljesen. Vagyis mégsem: bár a Délmagyarország, rádió, valamint cső és szerelvény üzlet már nincs a téren, fényképész még mindig működik a Wagner udvarban. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi Kelemen utca 2. lakÃ³hÃ¡za — Gőzmosoda, omladozó Fekete ház és két sejtelmes alak az út túloldalán. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi Kelemen utca 7. lakÃ³hÃ¡za — Nem sokkal már, de még az államosítás előtt vagyunk. A maihoz képest elképesztően sok kis bolt és üzlet működött még ekkoriban Szegeden. Csak ezen a fotón össze lehet számolni legalább egy tucat cégért. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi HorvÃ¡th MihÃ¡ly utca 7. lakÃ³hÃ¡za — A Horváth Mihály utcában sem volt hiány mesterségekből, de itt működött a Petőfi Nyomda is. Itt működött 1936-tól a Szegedi Iparosok Temetkezési Egyesülete is, akik fiatalon elhunytak családjainak nyújtottak segítséget. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi RÃ©gi zsinagÃ³ga — A régi zsinagóga ekkor már 104 éve állt a városban, és az új is már 45 éve felépült. A szegedi zsidóság azokban a hónapokban, amikor a felvétel is készült, még épphogy lábadozott a második világháborúból. 1946-ban közel 1 500-an tértek vissza a városba, bár tíz évvel később már csak 800-an voltak. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi DÃ³zsa utca 2-10. Ã©pÃ¼letei — Kézen fogva sétál két lány Grünwald Herman könyvkereskedése felé a kövezett Stefánián. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi DÃ¡ni-hÃ¡z — A Dáni utca és a Kálvária sugárút sarka, elől a 3-as villamos vágányaival. Pár évvel később már Dorozsmára is járt villamos itt. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi ÃrpÃ¡d tÃ©r 3. Ã©s 4-5. szÃ¡mÃº lakÃ³hÃ¡zak — Ez a kép nem csak hangulata, de megismételhetetlensége miatt is különleges, ugyanis pár évtizeddel később itt épült fel a nagyáruház. Ma ezen a fotón körülbelül az Árpád téri nagy lépcsősort látnánk. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A szegedi Aradi utca Ã©szaki oldala — A Victor Hugo utca, előtérben pedig az ekkor még jócskán a város útjainak nagy részét fedő kockakő. Fotó: VÁTI / Lechner Fotótár

A sorozat korábbi részei:

Fényképek megsárgult papírdobozokból