Milyen volt a rakpart az autók uralma előtt?

Szűcs Dániel
2020. 08. 21.
  • Azt tudjuk, hogy milyen ma: aszfalt és beton mindenhol, rajta folyik a forgalom, életnek nyoma sincs. Se egy fa, se egy kis zöldterület nem található ma itt.
  • De milyen volt a hely harminc, ötven vagy akár száz évvel ezelőtt?
  • Fényképeken mutatjuk be, hogyan változott a rakpart funkcionalitása és megjelenése a századfordulótól egészen a nagy 70-es évekbeli átalakításig.

 

1880-as évek: az újjáépülő Szegeddel együtt az első rakpart elkészülte is ekkorra datálható. Bár hajók kötöttek ki rakodási céllal a Nagyárvíz előtt is, a maihoz hasonló védműhöz még csak hasonló sem állt itt soha. Fotó: Fődi Gábor / Fortepan

 

Aztán elkészült az első rakpart, ami európai hangulatot varázsolt a szegedi Tisza-partra. Halászbárkák és gőzhajók, méretes úszó fürdőházak adták a látképet. A rakparton az árurakodás mellett szabadon sétálhattak az emberek, élvezhették a folyó közelségét. Fotó: Lechner Tudásközpont

 

1936 telén így festett a terület. Fotó: Fortepan

 

Na de milyen volt a rakpart az autók uralma előtt?
És így az 1960-as években, nagyjából megegyező szemszögből. A Nagyárvizet követően alapvetően három egyaránt értékes építészeti remekművel bővült Szeged folyópartja, melyekből kettőt elveszítettünk már. Ezek: a ma is létező városkép az uralkodó monumentálisabb épültekkel; a második világháborúban a vízbe robbantott hidak; valamint az első, terméskövekből és más vonzó anyagokból megépített rakpart, melyet a 70-es években váltott a tömérdek mennyiségű beton és aszfalt. Utóbbi persze érthető, hiszen elsősorban árvízvédelmi szempontok sürgették az ekkor már közel egy évszázados partfal “cseréjét”. Fotó: regifotok.hu

 

Kockaköves út, üres virágágyások 1963 telén. Fekete kerékpárját támasztotta valaki egy betonszegélyhez. Fotó: Nagy Gyula / Fortepan

 

Ez a fotó négy évvel készült az előző után. A saras út és a virágágyások mára már meglehetősen furán hatna, ekkoriban azonban nem volt ritkaság. Fotó: Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ / Fortepan

 

Ahogyan a padok és a rajta ücsörgő idősek is elképzelhetetlenek ma. Pedig öt évtizeddel ezelőttig ez volt a sztenderd. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

1973 az egyik utolsó év volt, mielőtt az átmenő forgalom elhódította volna a Belváros Tisza-partját az azt rekreációs céllal használni kívánók elől. Persze, sétálni és lépcsőn ücsörögni ezentúl is szabad volt, de az egyre növekvő forgalom ezt fokozatosan tette egyre kellemetlenebbé az évtizedek során. És itt tartunk ma is. Fotó: Varga János / Fortepan