Pár hét és eltűnik a szegedi Berlini fal

Posted on by Szűcs Dániel
  • Heteken belül megkezdődhet a szegedi Centrum gödör helyére tervezett társasház felépítése.
  • A Centrum Palece megvalósulásával nem csak a Szeged szégyenfoltjaként elhíresült gödör tűnik el, hanem az ott található hatalmas falfelület is, melyet többen hívnak város Berlini falaként a rengeteg graffiti miatt.
  • Miután a 80-as években ide tervezett mélygarázsos áruház ötlete befuccsolt, a helyi graffitisek vették birtokba a sokáig teljesen elzárt területet.
  • Az első érdemleges változás 2016-ban történt, amikor egy vállalkozó feltöltötte és parkolóvá alakíttatta át a gödröt, a falrajzok alkotóit azonban meglepő módon nem tiltotta ki.
  • Azóta is él a város egyik leggazdagabb szabadtéri tárlata, amit bárki ingyen megtekinthetett.
  • Érdemes elmenni még, amíg lehet. Az építkezés kezdeteként 2019 tavaszát jelölték meg.

 

2
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

3
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

4
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

5
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

 

6
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

7
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

8
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

9
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

 

10
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

11
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

12
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

13
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

1
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

 

Egy szép nap a tornyok alatt

Posted on by Szűcs Dániel

Harmadik epizódjához érkezett a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet fényképészei által az 1940-es években dokumentált Szeged bemutatása. Az előző két rész melankolikus hatása után ma egy vidámabb, napsütésesebb napra ébredtünk. Ezeken a fotókon már az embereket sem kerüli annyira a VÁTI munkatársa, pár járókelő bátran sétál bele egy-egy kompozícióba, de ezzel nincs is semmi baj.

Continue reading “Egy szép nap a tornyok alatt” →

Ez nem az a Szeged, amit mi ismerünk

Posted on by Szűcs Dániel

Szeged, 1940-es évek második fele. A háború még érezteti hatását, a közhangulat feszült, az emberek félnek. Akár ez is lehetne az oka annak, hogy a most következő felvételeken szinte az összes forgalmas helyszín úgy kong az ürességtől fényes nappal, mintha éppen a légó sziréna szólna. De a valódi ok az, hogy a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársa szándékosan várta meg, hogy kiürüljön a fényképezőgép látótere, és így tisztább képet kaphassunk a város állapotáról. De nem a háborús károkat mérték fel – azon már túl voltak ekkorra -, hanem egy esetleges későbbi városrehabilitációhoz készültek dokumentációs jellegű felvételek.

Continue reading “Ez nem az a Szeged, amit mi ismerünk” →

Fényképek megsárgult papírdobozokból

Posted on by Szűcs Dániel

Sok-sok fotó készült városunkról a huszadik században, de csak kevésnek van olyan erős hangulata, mint a most bemutatásra kerülő gyűjteménynek. A következő felvételeket a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársai készítették azzal a céllal, hogy megörökítsék Szegedet az adott korból egy 1951-es városképi és műemléki vizsgálatához. Fő szempontjuk az utcakép tiszta, lényegre törő ábrázolása volt arra az esetre, ha valamikor később szeretnék visszaállítani az esetleg megsérült városképet, vagy magát a fotón szereplő épületet. Ez a helyreállítás persze akkoriban is csak opció volt, Szeged egységessé tétele, a huszadik század derekán élő értékes városkép visszaállítása senkinek sem volt különösen érdekében. Úgy, ahogy ma sincs.

Continue reading “Fényképek megsárgult papírdobozokból” →

Így lett érdekes fotósorozat pár képből, amit a papa csinált a furgonról

Posted on by Szűcs Dániel

Ismét szegedi fotókkal bővült az ország legszerethetőbb fényképarchívuma. A Fortepan ezúttal olyan családi albumokat osztott meg az internetezőkkel, melyek bárki számára élvezetesek lehetnek. Vannak köztük népszerű témák is, mint ’56, de olyan felvételeket is megmentettek, amiket egyszerűen tényleg csak jó érzés nézni. A fényképek készítőiről ezúttal nem kapunk információt (általában ugyanis van némi háttértörténet a feltöltésekhez, úgymint Urbán Tamás vagy éppen Bauer Sándor lenyűgöző munkássága esetén).

A Fortepanon tavasszal jelent meg legutóbb nagyobb szegedi frissítés, akkor több felé kalandoztunk a városban, a fő téma a Tisza volt, vagyis az az elleni védekezés 1970-ben, de most sem fogunk csalódni az élményben, bár a fényképek történetét magunk kell kitalálnunk. Annyit tudunk, hogy a történet az 1950-es évek Szegedén játszódik, és hogy szereplője három férfi és egy furgon.

 

A háromból két férfi áll pózt a Laposon. Ez a fotó önmagában értékes, de várostörténetileg is kulcsfontosságú jelenségek figyelhetők meg: a Tiszát a várossal még a régi, kockaköves rakpart köti össze, nem áll még a kalapos úrtól balra ma magasodó Sellő ház, de ami talán a legfontosabb, hogy ez azon kevés fotók egyike, amely megörökíti a második világháborúban amerikaiak által bombatalálatot kapott és megsérült Dómot. Fotó: Fortepan

Continue reading “Így lett érdekes fotósorozat pár képből, amit a papa csinált a furgonról” →

Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális

Posted on by Szűcs Dániel

74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.

Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.

Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.

 

1929-ben a híd már több, mint hetven éves volt, régen beépült a városképbe. Nem úgy, mint a Klinikák városrész vadonatúj kórházépületei, melyeket még át sem adtak a városnak. Fotó: Kozma János / Fortepan

Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális” →

Előtte-utána légifelvételek az Izabella híd felújításáról

Posted on by Szűcs Dániel

Ma írtam meg, hogy milyen zseniális fotókkal bővült ismét a Lechner Tudásközpont fotótára, ahol most épp az Izabella felüljáróról kerültek fel dokumentációs céllal készült képek 1977-ből, amikor is átadták a forgalomnak a hidat.

Jött is egy komment a poszt alá, hogy a képeken látható nagy állóvíz az a Búvár tó-e? A válasz röviden igen, az, aminek a helyén ma a Pláza is áll, hosszabban azonban arra gondoltam, megnézem légifotókon a terület változását. Szegedről három évben készült felvételek találhatók a fentrol.hu-n: 1960., 1975. és 1978., és minthogy a hidat pont ’77-ben adták át, tökéletesen lehet szemléltetni a környék átalakulását. Úgyhogy ez következzen most, a baloldali kép ’75-ben, a jobb pedig ’78-ban készült. Látszik, hogy a felüljáró jóval szélesebb lett, és hogy a tó területe is csökkent.

 

 

Fotók: fentrol.hu

Sosem látott képek a frissen átadott Izabella hídról

Posted on by Szűcs Dániel

Még októberben írtam meg, hogy milyen menő képek debütáltak a Lechner Fotórárban a frissen elkészült Bertalan hídról és környékéről, máris újabbak kerültek fel. Újabbak, amikre nehéz szót találni.

Amikor új fényképek jelennek akár a Lechneren, akár a Fortepanon, az valahogy azonnali vágyat ébreszt bennem, hogy az összeset megosszam itt veletek, de mindig az pár kép önmagában még nem állná meg a helyét, ezért elkezdem őket vizslatni. Hosszú percekig nézem őket, jegyzetelek róluk és nyomozok. Az a ház már olyan régen is megvolt, na de a mellette levőről még nem is hallottam, pedig tök szép, na és mi a helyzet azzal a gyönyörű fasorral a háttérben, hol van ma? Ezeken az oldalakon sohasem akármilyen meg bármilyen fotók jelennek meg. Az már önmagában garancia a minőségre és különlegességre, hogy forrásként azt írhatom oda, hogy Fortepan vagy Lechner Tudásközpont. És míg a Fortepanon inkább dominálnak a családi és amatőr felvételek, addig a Lechner Fotótár archívumába többnyire a nagy tervező vállalatok dokjellegű képei és tervrajzai kerülnek.

Ezúttal 1977 júniusában járunk, két évvel a Bertalan híd előtt, amikor is az UVATERV fotósai az éppen átépítés alatt álló, vagyis már elkészült Izabella felüljáró környékét járja be.

 

Egyoldali ajtós Bengáli villamos fordul az 1-es villamos régi vágányain. Ezeken a síneken már csak két hónapig jártak a tuják, utána a Pulz utcán zajlott a forgalom. A nyomvonal módosítását többek között a konzervgyár fontossága indokolta: így a munkásoknak nem kellett olyan sokat sétálniuk a megállóba. A villamos mögötti üres területen áll ma a Szeged Plaza. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A 809-es számú Bengáli halad át az új felüljáró alatt. Ez a kocsi a fénykép készítésekor még épp csak hét hónapja gurult ki a gyárból, mégis úgy néz ki, mintha már legalább egy világháború ráncait viselné magán. A típus fantasztikus borzalmairól már írtam a Szegederen. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ugyanaz a helyszín, másik villamossal. A baloldalt látható hatalmas fasort azóta már kivágták. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez már az új nyomvonal, a villamos mögött a Konzervgyár megállóval. Ezek a felvételek már a felüljáróról készültek. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

És a felüljáró maga. Nem ez volt az első, ami itt átvezetett a vasút felett: a MÁV építtetett egy akkor igen modernnek számító hidat már 1910-ben, amit 1935-ben kibővítették, és 1936-ban itt haladt végig a Berlinbe tartó olimpiai fáklya. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A felüljáró nevét az építésvezető, Szmodits Zoltán egy kedves, Izabella nevű hozzátartozójáról kapta, hivatalosan azonban nem így hívják. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ekkoriban készült el a Kossuth Lajos sugárút teljes körű felújítása is: a korábban macskaköves utat aszfaltra, a villamosvágányokat pedig nagypaneles pályára cserélték, és azokat az út széléről középre helyezték át. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez a fotó jól szemlélteti a kor közlekedési eszközeinek változatosságát, vagyis annak hiányát: a látható öt teherjárműből három IFA gyártmányú, a másik kettőről pedig nem lehet megmondani, mert háttal vannak. Mára már felkapja fejét az ember, ha elhalad előtte egy, persze csak ha látja egyáltalán a füstfelhőtől, amit okád magából. De a látkép is sokat változott mára: a fák helyett panelházak nőttek ki a földből. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

„Éljen és erősödjék a szocialista világrendszer egysége!” – hirdeti a molinó az SZKV rendkívül hangulatos remízének falán, utolsó képünkön. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Íme, a legkirályabb képek a Belvárosi hídról

Posted on by Szűcs Dániel

A napokban hetven éve, hogy átadták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként emlegetünk.

1948. november 21. és a mai nap között eltelt azonban nem kevés idő, és bár a híd maga nem sokat változott, annak környezete, és főleg a hozzá viszonyuló emberéletek és az általunk használt közlekedési eszközök teljesen megváltoztak.

A következőkben mutatunk 12 fényképet a híd első éveitől kezdve egészen a rendszerváltásig.

 

A Híd utca egy 50-es évekbeli fényképen, háttérben a híddal, amely teljesen megváltoztatta az utca képét. A századfordulóra már rég felépült paloták közül idegen testként tornyosodik ki a hatalmas szegecselt vasszerkezet. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

60-as évekbeli életkép a rakpartról: ekkor már több, mint egy évtizede állt az új híd, és már csak körülbelül ugyanennyit kellett várni a még újabbra, a mai Bertalan hídra. A Dómtól balra éppen daruval épül valami. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

Continue reading “Íme, a legkirályabb képek a Belvárosi hídról” →

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Posted on by Szűcs Dániel

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

Elképesztő képekkel bővült a Fortepan

Posted on by Szűcs Dániel

Egy kicsit talán félrevezető a cím, hiszen bárhányszor frissül a Fortepan, mindig elképesztő képek kerülnek fel, ahogy most is: ismét fantasztikus fotókkal lett gazdagabb az archívum, ezúttal Szalay Zoltán hivatásos fényképész 1900 felvételét digitalizálták, mely gyűjteményben megtalálható jó pár szegedi kincs is, ezekből szemezgetünk most.

Szalay a Rádió Újság és a Tükör magazin munkatársaként vált ismertté hazai körökben, és többször készített Szegeden is fotókat tudósításokhoz, például az 1970-es árvízi mentésről.

 

1
A Csongrád gőzös rengeteg fürdőző társaságában 1964-ben. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

2
Az előző képen háttérként, itt témaként megjelenő PICK gyár a Felső Tisza-parton, szintén 1964-ben. Több változás történt azóta a PICK háza táján: egyrészt 1972. és 1975. között felépül a Szabadkai úti komplexum, másrészről külsőleg teljesen megújul, és sárga lemezborítást kap a képen látható torony. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

3
Árvízi készültség a Kiskörút déli végénél, kilenc évvel az Árvízi emlékmű megépülte előtt, és kilencveneggyel a nagyárvíz után, tehát 1970-et írunk. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

4
A villanyoszlopok a mai napig állnak a körúton, hiába, a vassal nehezen bánik el az idő. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

5
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan

 

Continue reading “Elképesztő képekkel bővült a Fortepan” →

Itt egy hatalmas, 8000 pixel széles panorámakép Szegedről, egyenesen 1882-ből

Posted on by Szűcs Dániel

Találtam hét fotót, melyeket összeillesztve a fenti panoráma jön létre. Ez önmagában még talán nem olyan érdekes, ez a kép már fel-felbukkant a régi Szegeddel foglalkozó oldalak némelyikén, de azok mind elég gyenge minőségűek voltak, kivéve ezt.

Zseniális térhatású képek a 120 éves Szegedről

Posted on by Szűcs Dániel

Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.

Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben

Posted on by Szűcs Dániel

Vagy inkább fordítva, bár a lényeg ugyanaz: visszaugrunk a 60-as évekbe, benéznünk a Napsugár Bisztróba, majd iszunk egy jó feketét a Szőke Tiszán. Újabb szegedi felvételekkel bővült a Fortepan gyűjteménye, nézzük hát, mivel lettünk gazdagabbak!

Bauer Sándor fényképeiből harmadjára került fel válogatás Magyarország legkedveltebb fényképarchívumába, ezúttal 2300 felvétel, legtöbbjük életkép, vagy valamilyen vendéglátóipari létesítmény kívül vagy belül megörökítve. Bauer ugyanis utóbbival foglalkozott. Pályafutása nagy része alatt, 1957-től egészen a rendszerváltásig a Vendéglátás c. lapnak fotózott, és többször járt vidéken, így Szegeden is.

Ha pedig épp nem egy éttermet vagy szállodát fotózott (például Royal-t), akkor megmutatta, hogy a leghétköznapibb tárgyakat, mint egy Škoda Octavia kombit is le lehet úgy fényképezni, mintha az valami drágakő volna.

 

1
Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

2
A Napsugár Bisztróban ekkoriban bizonyára nem sejtették, hogy ötven évvel később már ábécé lesz a helyén, de jó eséllyel a mai vásárlók zöme sem tudja, miféle hely volt egykor, ahol most a parizert mérik. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

4
A Szőke Tisza I. látképe a rakpartról. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a Szőke Tisza nem az, amelyik pár éve süllyedt el. A fényképen látható hajót már a 70-es évek végén szétbontották. A háttérben még látszanak Odessza paneljei az Alsó-kikötő sor téglablokkos épületei, melyeket ma már a fák lombjai teljesen elfednek. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

3
Felszolgálás a hajó fedélzetén. A Szőke Tisza I. a híd déli, a Szőke Tisza II. pedig az északi oldalán horgonyzott. Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

 

Continue reading “Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben” →

Bendzsózó romák és túra Csepel farakással a csomagtartón

Posted on by Szűcs Dániel

Urbán Tamás legendás felvételeivel már garantáltan szembetalálkozott az, aki akár csak egyszer is megnyitotta a Fortepan archívumát. Urbán 1945-ben született Romániában, 1961-ben kezdett fényképezéssel foglalkozni, a Fortepanon 1966-tól 1990-ig találhatók meg szegedi fényképei, melyek fokozatosan kerültek fel az archívumba az elmúlt években.

A hajó, amit Szegedről neveztek el, mégsincs semmi köze a városhoz

Posted on by Szűcs Dániel

A 20. század elején két tekintélyes hajógyár létezett Magyarországon: az 1829-ben alakult Erste Donau-Damfschiffahrts-Gesellschaft óbudai hajógyára, valamint az 1911-ben létrejött Ganz és Tsa. Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. Újpesten. Utóbbi sólyájáról ereszkedett a vízbe 1936. április 16-án a Szegednek elkeresztelt teherhajó is.

A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden

Posted on by Szűcs Dániel

A Copenhagenize Design Company minden évben összeállítja a világ 20 leginkább biciklibarát városának listáját. Ebből többek között az derül ki, hogy egy adott városban mennyire jó bringázni (pl. mennyire fejlett az infrastruktúra, van-e közbringa rendszer, és ha van, milyen, mennyire egyenlő a női-férfi felhasználók aránya és még sok más szempont). A listán pár éve még Budapest is szerepelt, de ha belegondolunk, ez csak mai szemmel különleges. Hiszen a motorizáció elterjedése előtt szinte mindenki kerékpárral járt.

Szegeden is gond nélkül bringázhatott, aki csak akart. A második világháború előtt, illetve utána még egy rövid ideig alig jártak a városban autók. Igazi luxusnak számított, ha valaki például a két világháború között saját automobillal rendelkezett.

Biciklije persze a legtöbb embernek volt, és használták is. Felhőtlenül bicikliztek akár a Kiskörút közepén is, hiszen ekkor még két dologban volt más ez az út a maitól: az út szélén döcögött a villamos, és nem volt megtiltva a kerékpározás.

A bicikli az egyetlen olyan jármű Szeged életében, ami az elmúlt évszázadokban folyamatosan jelen volt a közlekedésben, és mindig sokan használták.

Érdemes azonban külön kitérni a kor kerékpárjaira is. Bár típusra nem volt olyan széles kínálat, mint napjainkban, a Csepel, a Weiss Manfréd és a kisebb hazai gyárak által előállított bringák a kornak megfelelően legtöbbször feketére festett vasvázzal, rugós bőrüléssel, és gyakran keményfa markolattal, szinte kizárólag egysebességes változatban kerültek forgalomba. Mára igazi kincs egy ilyen, jó állapotban megőrzött jármű. És bár kevés maradt meg belőlük, azért szerencsére megőrződött pár igazán kiváló felvétel róluk.

 

0.jpg
Weiss Manfréd kerékpárok zászlókkal az első sárvédőn. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

 

1
Bringás fiatalok valamikor a 20-as években a Kultúrpalota előtti téren, háttérben baloldalt a Milkó palotával. A kor divatját is érdemes szemügyre venni: nadrágra kívülről, térdig húzott csíkos zokni és svájci sapka. Mindegyikük gyönyörű, jó állapotú kerékpárral. Fotó: Csonka Ferenc

 

2
Fiatal pár, kutya és kerékpár a Tisza parton 1929-ben. A biciklin jól látható az un. gumira ható fékszerkezet, ami nem a felnivel, hanem magával a gumi futófelületével érintkezve lassította a járművet. Fotó: Szent-Istvány Dezső / Fortepan

 

Continue reading “A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden” →

Mik épültek 1978-ban Szegeden? Nézd meg légifelvételen!

Posted on by Szűcs Dániel

bevezető

Más nagyvárosokhoz hasonlóan Szegeden is óriási építkezések folytak a 70-es években. Országszerte sorra készültek el a nagyobbnál nagyobb beruházások, mint például a fővárosban 1970-ben a 2-es metró, 1976-ban a SOTE huszonöt emeletes elméleti tömbje vagy vidéken a pécsi Magasház szintén 1976-ra. Szeged sem maradt rest, ebben az évtizedben készült el a tarjáni majd az újszegedi víztorony, a sportcsarnok és az újszegedi toronyház is.
Volt azonban három nagyberuházás, melyek az évtized végére még nem fejeződtek be, így most betekinthetünk építésükbe pár 1978-as légifelvétel segítségével! A fotók egészen pontosan 1978. július 5-én készültek.

 

Continue reading “Mik épültek 1978-ban Szegeden? Nézd meg légifelvételen!” →