Kampányidőszak van, így újból előkerült a harmadik szegedi híd ügye. Nemesi Pál látványtervekkel ígérte, sőt, garantálta az átkelő megépítését, Botka Lászlóék szerint azonban ők azért nem tudták eddig megépíteni, mert ez igazából kormányzati feladat volna. Mindeközben a kormánypárti sajtó egyként beszél a szegediekről, mondván, azok semmi mást nem akarnak, csak a híd megépültét.
A SzegedMa a hétfői vihar előtt pár órával hozta le cikkét „Kerékpározás helyett harmadik hidat szeretnének a szegediek” címmel. Ebben azt sorolják, hogyan és miért vannak kiakadva a város lakói az önkormányzatra a híd hiánya miatt, főleg most, az iskolakezdés derekán. Alapvetően az adja a cikk tartalmát – ahogyan az gyakran előfordul náluk – hogy Facebookos kommenteket és üzeneteket tesznek be, de azokból csak azokat, amikkel a legjobban alá tudják támasztani, hogy miért is van igazuk. Így jöhet létre a cikk, melyben hat hozzászólás alapján hangzik el, hogy mit akar 160 ezer szegedi. Féltucat ember véleményét emelték ki ezzel a címmel. Persze tagadhatatlan, hogy sok-sok szegedi akarja, hogy megépüljön a híd, és az is igaz, hogy a híd reményében egyre többen pártolnak át Nemesi Pálhoz, bízva az ő ígéreteiben, de ez nem mindenkinek a véleménye. Vannak, akik szerint sokkal fontosabb lenne egy autómentes belváros, vagy a kerékpáros fejlesztések erősítése, és csak ezek mellett lenne jó megépíteni a hidat.
Az az állítás tehát, hogy „Kerékpározás helyett harmadik hidat szeretnének a szegediek”, hamis. Meg lehet kérdezni őket, de nem igazán van értelme, a kettő ugyanis nem szétválasztható. Nincs olyan, hogy vagy biciklibarát városban akar élni valaki, vagy új hidat szeretne a túlterheltek mellé. Csak olyan lehetőség van, hogy kerékpározni is adunk lehetőséget, autózni is adunk lehetőséget, és a közösségi közlekedést sem hagyjuk szó nélkül, ahogyan ki kell emelni, hogy Szegeden nem kevés ember gyalog jár munkába. Kerékpározás mellett harmadik hidat is szeretnének a szegediek.
A Szegedbicaj blog is reagált a cikkre, ők arra is rávilágítanak, hogy egy újabb híd csak még több embert ültetne autóba, így ezáltal még nagyobb dugók lennének. „Dugó azért van, mert sokan úgy gondolkodnak, mint a cikk szerzője. Eszerint az autóban ülők szegény áldozatok, akik kénytelenek autózni, mert a gyereket másképp nem lehet iskolába juttatni, (érdekes, az emberek 78%-ának autó nélkül is sikerül) és amúgyis Szeged zord, hideg éghajlata nem teszi lehetővé, hogy mással közlekedjenek.”
Ahogy fogalmaznak, a dugót nem más okozza, minthogy túl sok autós van az utakon. Erre pedig egyedül az jelentene megoldást, ha kevesebben autóznának Szegeden. „Autózni pedig nagyon kevés embernek muszáj, ha csak annyian autóznának, Szeged legnagyobb útjai is csöndes, jó levegőjű helyek lennének. A többieknek csak életmódbeli, kényelmi kérdés, státusszimbólum. A harmadik híd önmagában nem csökkentené a dugókat, sőt, az autózásra ösztönözne, még több autót vonzana a Belvárosba, ahol viszont nincs többnek hely. A tervek szerinti 4 sávos híd még több dugót okozna, és ha ezt nem akarják, akkor ki kell vágni rengeteg fát, forgalmat kell vezetni sok ház ablaka alá, járdákat kell keskenyebbé tenni, vagyis vissza kell vinni a várost a 60-as évek zsákutcájába a klímaváltozás kellős közepén.”
Hangsúlyozzák azt is, hogy a hidat mindenféleképpen meg kell építeni, de azért, hogy autómentessé lehessen tenni a belvárost, nem az autózás népszerűsítésére. Kitérnek Nagy Sándor posztjára is, amiről a SzegedMa is csúfosan írt. „A 3. hidat persze meg kellene építeni, de nem a dugók megszüntetésére, hanem hogy föltárják a város déli részét, átvezessék végre a vasutat, a tömegközlekedést, és könnyebben autómentesíteni lehessen a belvárost. Lehet, mégis meg kéne fontolni, hogy az emberek inkább biciklivel járjanak. A kerékpár ugyanis nem az önkormányzat hobbija, hanem a megoldás” – írják.
A problémát tehát, melyen szegediek ezrei mérgelődnek, nem a híd hiánya okozza, hanem az, hogy túl sokan akarunk autóval közlekedni, és ezt egyszerűen nem bírja el a város úthálózata. Erre persze kapásból rá lehet vágni, hogy na tessék, akkor bővítsék az úthálózatot, ez azonban sajnos, illetve szerencsére nem ilyen egyszerű. A bővítéshez mindenféleképpen fák, parkok esnének áldozatul, kevesebb terünk lenne kerékpározni, sétálni, élni. Ez pedig nem járható út, ahogyan maga az autózás sem.
Egyszerűen már nem tehetjük meg, hogy az autósoknak kedvezünk
Ha megépül a harmadik híd, az magával fogja hozni, hogy Újszegedről többen járnak majd autóval, hiszen végre kevesebbet kell majd állni a hídnál a dugóban, arról nem is beszélve, hogy élvezet lesz áthajtani egy új szegedi hídon. Büszkeséggel teli élményt ad majd, hogy igen, végre itt van. Ha azonban több autóst vonzunk a hidak bővítésével, azzal csak a Belvárost dugítjuk tovább, ott ugyanis nem épül más.
De nem ez az egyetlen tökönszúrási javaslat a szegedi belváros közlekedésével kapcsolatban. Nemesi Pál programjának része az is, hogy csökkentse a parkolódíjakat, ami hasonlóképpen fogja vonzani az autósokat a legsűrűbb területre, a Belvárosba. A képlet nagyon egyszerű: olcsóbb parkolás, több autó, drágább parkolás, kevesebb autó. El kell gondolkodnunk azon, hogy szeretnénk-e Budapestet csinálni a Belvárosunkból, ahol minden szabad négyzetméteren autók parkolnak, és egyszerre több száz autó kering a kis utcákban, keresve a már nem is olyan drága parkolóhelyeket.
Hogy mi a megoldás? Egyszerű: szükség van a harmadik hídra, de ugyanígy nélkülözhetetlen az, hogy tovább fejlessze az önkormányzat (bármit is jelentsen ez október 13-a után) a kerékpáros infrastruktúrát. Különálló kerékpárutak, biciklisávok, támaszok és más, innovatív fejlesztések kellenek, mert egy olyan Szegeden, ahol az emberek nem szeretnek biciklizni, a negyedik híd is hamar be fog dugulni.
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.