Ha felmegyünk a Dómba, és végignézünk a városon, több helyen láthatunk darukat, és egy biztos, a közeljövőben még többet fogunk látni. Ezekben a napokban is tucatnyi kisebb-nagyobb beruházás zajlik épp Szegeden, és még többet jelentettek már be.
Újabb menő ház épül, most a Nagykörúton
Elég jól kinéző most épülő házra lettem figyelmes nemrég, ami a Brüsszeli körút egyik foghíjtelkét fogja betömni. A házat az Okos Otthont Építő Kft. csinálja, és viszonylag barátságos áron lehet lakást találni benne, főleg ha azt nézzük, hogy a város jelenleg árult legdrágább lakása több, mint hétszeresébe kerül.
A ház öt szintes lesz (a földszinten üzletekkel, felette pedig három hagyományos és egy tetőtéri emelet), 12 lakás épül benne panorámalifttel. Minden lakást lehet majd irányítani okostelefonról: akárhol van a tulaj a világon, tudja állítani a hűtés-fűtést, árnyékolást, világítást, sőt, még a kaputelefont is kezelheti. Plusz opcióként még elektromosautó-töltőt is szerelnek fel a parkolóban.
Így nézett ki a ház júniusban.
A ház külsőre is elég mutatósnak ígérkezik: a homlokzata nem egy szilárd falfelület, hanem lényegében földszinttől padlásig csak erkélyek lesznek, üveglapokkal díszítve (és védve). Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fest majd, ha elkészült.
Ez az Árbóc utcai társasház nyerte az Év Homlokzata Díjat
Átadták az év legszebb homlokzatainak járó elismerést, melyben társasház kategóriában az Árbóc utca és a Felső Tisza-part sarkán álló Parti Sétány Penthouse nyert.
A díjat kitaláló Baumit szerint ez az elismerés abban különböző, hogy méltó módon emeli ki a valódi minőséget az építész-tervező és a kivitelező munkájában egyaránt. Ezzel igazságos és szükséges egyensúlyba kerül a művészi-mérnöki teljesítmény a technológiai és a kézműves tudással, minőséggel, hiszen egyikük sem tud érvényesülni a másik nélkül.
A beérkezett műveket öttagú független, szakmai zsűri értékelte a következő kategóriákban.
- Családi ház
- Társasház
- Középület
- Energetikai felújítás
- Műemlék
Az öt kategóriában kettő is Csongrád megyei, az Árbóc utcai társasházon túl, középület kategóriában az ópusztaszeri emlékpark gyógynövényháza is nyert, ami tényleg elég vagány.
Az egyébként Török Csongor tervezte házat 65 másik társasház közül választotta a zsűri, érdemes megnézni a többit is, nagy lehetett a verseny.
Continue reading “Ez az Árbóc utcai társasház nyerte az Év Homlokzata Díjat”
Így éltek nagyapáink – mesterségek a 100 éves Szegedről
Ha megkérdezünk ma valakit az utcán, hogy mi a foglalkozása, bizonyára nem halászt, gyékényest, papucsost, hajóépítőt, piaci kofát vagy kékfestőt fog mondani. Pedig a második világháborúig ezek voltak a legnépszerűbb szakmák Szegeden. Hogy ezek az emberek pontosan hol, mit és hogyan csináltak, most bemutatjuk.
Amikor a 200 éves halászfalu találkozik a modern irodaházzal
Már majdnem elkészült az amerikai EPAM Systems Kft. új irodaháza a Felső Tisza-parton. Megnéztük, milyen az, amikor a 19. század eleji házakkal sorozott Kis-Tisza utca túloldalán feltűnik a hófehér irodaház.
A 60-as években középiskolának épült vasbeton épületben 2012-ig működött a Széchenyi István Gimnázium, ami 280 diákjával zárt be. Ezt a helyet választotta az EPAM, hogy új irodaházát megnyissa, ahol főként szoftverfejlesztők dolgoznak majd.
Alább látható egy 2012-es, illetve egy 2014-es utcakép az épületről. Előbbin még üzemelt az iskola, épp tanulók támasztják előtte a korlátot.
Az átalakítás során emeletráépítést is kapott épület elég jól fest, európai viszonylatban nem hozott semmi újat, de Szegeden ritka az ilyen beruházás, úgyhogy van minek örülni. Az legalábbis biztos, hogy sokkal barátságosabb lett a környék, még a telek kerítését is elbontották a hátsó oldalon, bár az érdekes, hogy a többi szakaszon megmaradt az eredeti, csak újrafestve. Na, de nézzünk körbe!
Continue reading “Amikor a 200 éves halászfalu találkozik a modern irodaházzal”
Ilyen lehet az új Etelka sori uszoda
Tavaly tavasszal írták ki a tervpályázatot az 1700 fős Etelka sori fedett uszodára. Cikkünkben Márkus Péter építész terveit mutatjuk be.
Szegeden sok évtizede tervezik, hogy épül fedett sportuszoda, valahogy azonban sosem sikerült. Egyszer – a 70-es évek második felében – majdnem összejött, hiszen az újszegedi Sportcsarnok eredetileg uszoda lett volna, aztán megváltoztak a tervek, és a medencék kiszorultak a kertbe.
Jelen állás szerint azonban nemsoká végre lesz ilyen sportlétesítmény is a városban, méghozzá a Városi stadion, a Tisza Palota és az Etelka sor által határolt területen.
Az Etelka sorra néző épületkomplexumban 1500+200 néző szurkolhat majd a FINA-szabványú 50 méteres medencében sportolóknak. Lesz wellness, 400 fős öltöző, bemelegítő- és gyermekmedence, büfé és még rengeteg apróság.
Belépve az épületbe két üvegfallal határolt térben találjuk magunkat, ahonnan rögtön rálátunk a medencékre, hiszen a tervezőcsapat egyik főbb koncepciója a transzparencia minél magasabb szintjének elérése volt. Találunk itt gyermekmegőrzőt, fodrászt, kozmetikust, mosdókat és információt is.
136 éves ház tűnik el Felsővárosban
Egy 1881-ben épült, kétemeletes lakóház bontását kezdték meg nemrég a felsővárosi Bihari és Dankó Pista utca sarkán. A ház semmiféle védelem alatt nem állt.
Ez persze önmagában nem hír, hiszen csak idén ez legalább a harmadik, az árvíz után a Belváros peremére épült családi ház, amit eltüntettek egy gyakran szellemtelen új társasház javára. Van azonban ebben a házban pár érdekesség.
Bár nem egy belvárosi bérpalota szinten, de a környék átlagos, földszintes házai közül egykor mindenképp kiemelkedett a kétemeletes sarokház. A 20. század dereka óta szinte az összes környező házat lebontották már, így mára egyedüliként őrzi kor szellemét.
Azt, hogy az épület egykoron milyen szerepet töltött be a környék életében, talán ez az írás szemlélteti a legjobban:
„Klein úr szatócs-üzlete a Liget és a Hangás utca sarkán volt.
Négy téglalépcsőn kellett fölmenni, a kihajtott ajtók bádoglemezeire ementáli sajt meg szalámi volt pingálva. Egy lovaglócsizmában, és zsakettban kódorgó, dila festő, bizonyos Kálmán Kálmán csinálta, egy csücskös-zacskó ecetes-hagymás heringért. A halakat sorjában a szájába csúsztatta, és rágás nélkül nyelte le. Azután ez a Kálmán úr a fateátrumban kötött ki, ahol képes volt egy éjszaka megfesteni egy egész erdő kulisszáit a színpadra, csak borral meg kvarglival kellett jól tartani.
-Legközelebb, ha jól méltóztatik tanulni, krumplicukor lesz a jutalma – és megtörölte kezét a zöld szatócsköténybe, mielőtt kezet adott a kis Dankónak.
Amióta Klein úr megengedte, a kis Dankó szeretett egyik lábát a másikkal váltogatva álldogálni a boltban, nézelődni a portékák között, és hallgatni, repesve az örömtől mikor csendül a csengő. Glang, glang, glang – és toppan be új kuncsaft, a bolt olajos padlójára verve lábáról a sarat.
Legjobban a boltszagot kedvelte, amit egész életében az orrában őrzött, ami semmi mással nem volt összetéveszthető.
Klein úr árult kékkövet, fédervájszot, vasport, porfestékeket, légypapírt és stelázsipapírt, pertlit, gatyamadzagot. Üvegbúra alatt rokfort csábított, egy nagy üvegben ruszli illatozott a pulton. Mindezek egyesültek a falra szerelt tartályban lévő petróleuméval és a friss kenyér illatával. És még mi minden volt ott! Bocskorszíj, lámpabél, köpperszalag, bécsifehér, budai tégla pingáláshoz, és egy nagy csokor meszelő, amit Mijó Rúzsi kötött és hagyott bizományi eladásra még a múlt tavaszon. Vágatlan dohányt is árult, amit a cigányasszonyok is vettek a maguk és az uruk számára – tubákoltak, bagóztak és köpködtek.
A Klein úr boltja jelentette a Fölsővároson élő romák számára az elérhető boldogságot. Bár kaszírozás helyett Klein gyakran volt kénytelen előhúzni a tintaceruzát a füle mögül. Komótosan benyálazta és fejcsóválva beírta a pirosrubrikás füzetbe a tartozást. Ha valaki azt dadogta, hogy nincs pénze, messzire elnézett az adós feje fölött és azt dünnyögte:
-Majd megadja, ha lesz miből. Leben und leben lassen.
Ha valaki nagyon sokáig tartozott, és már régen kerülte a boltot, annak megüzente a szomszéddal, a közeli húsvétra vagy karácsonyra tekintettel, „el van engedve a tartozás.”
-Micve – tette hozzá magában.”
