Bäck Manci legendás fotóiról nyílik tárlat a REÖK-ben december 14-én. A kiállított darabok mellett szeretnének a látogatók fiókjainak mélyén talált fotókat is bemutatni.
A Reök-palotában kiállított alkotások mellett szeretnék felkutatni a sokak által ismert szegedi fotográfusnő elfeledett alkotásait. Sokak fiókjaiban lapulhatnak családi fotók, portrék vagy szegedi városképek, számos szegedi műtermének köszönhetően – írják.
Aki esetleg talál Bäck-fotót otthon, azt a REÖK-ben veszik át.
Egészen elképesztő dolgokra bukkan néha az ember a Fortepanon. Legutóbb a szegedi vendéglátóiparról került fel pár remek fotó, jelenleg pedig Facebook oldalunkon posztolunk minden nap egy képet Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunk keretében. Ezúttal azonban valami egészen lehengerlőt találtunk a múlt-múlt századból.
Ki merem jelenteni: a városok múltjának kutatásában az évtized legnagyobb dolga a Fortepan, éppen ezért most bemutatjuk Az 50 legjobb fénykép Szeged múltjából c. virtuális tárlatunkat.
November 13-ától fogva minden nap megosztunk egy rendkívüli felvételt Facebook oldalunkon, és persze mesélünk is egy kicsit róla.
A Fortepanra eddig felkerült közel százezer fényképből mindössze valamivel több, mint félszáz készült Szegeden, de ezeknek is csak egy része ismert széles körben. Ebből az ötszáz+ fényképből válogattuk ki a legütősebbeket, amelyek a legjobban reprezentálják a régi Szegedet, és sokoldalúan mesélik el, milyen is volt az élet akkoriban.
1904-től egészen 1990-ig utazunk végig a város történetének legtömörebb időszakain.
Nyitókép: Bartók István / Fortepan
Vagy inkább fordítva, bár a lényeg ugyanaz: visszaugrunk a 60-as évekbe, benéznünk a Napsugár Bisztróba, majd iszunk egy jó feketét a Szőke Tiszán. Újabb szegedi felvételekkel bővült a Fortepan gyűjteménye, nézzük hát, mivel lettünk gazdagabbak!
Bauer Sándor fényképeiből harmadjára került fel válogatás Magyarország legkedveltebb fényképarchívumába, ezúttal 2300 felvétel, legtöbbjük életkép, vagy valamilyen vendéglátóipari létesítmény kívül vagy belül megörökítve. Bauer ugyanis utóbbival foglalkozott. Pályafutása nagy része alatt, 1957-től egészen a rendszerváltásig a Vendéglátás c. lapnak fotózott, és többször járt vidéken, így Szegeden is.
Ha pedig épp nem egy éttermet vagy szállodát fotózott (például Royal-t), akkor megmutatta, hogy a leghétköznapibb tárgyakat, mint egy Škoda Octavia kombit is le lehet úgy fényképezni, mintha az valami drágakő volna.
Continue reading “Iszunk egy kávét, aztán visszamegyünk az időben”
Urbán Tamás legendás felvételeivel már garantáltan szembetalálkozott az, aki akár csak egyszer is megnyitotta a Fortepan archívumát. Urbán 1945-ben született Romániában, 1961-ben kezdett fényképezéssel foglalkozni, a Fortepanon 1966-tól 1990-ig találhatók meg szegedi fényképei, melyek fokozatosan kerültek fel az archívumba az elmúlt években.
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
A befejező részt olvassák.
Letzter Lázár személyében ismerjük a mai napig azt az embert, aki hihetetlen minőségű és aránylag nagy mennyiségű fényképfelvételt hagyott a múltra rácsodálkozni kívánó utókorra, azaz ránk. Tőle maradt fent a legtöbb érdemi városkép a korból, munkásságának rengeteget köszönhetünk.
Letzter Lázár Kassán született 1832-ben. Műterme, melyet 1869-ben nyitott meg feltehetőleg a Dáni utca 2-ben, „gyermekeket legzsengébb kortól kezdve, legújabb módszer szerint ízléssel kiállítva, valamint festéseket, olajban is” vállalt.
Az árvízkor, 1879-ben bár nem tartózkodott a városban, volt egy társa, nevezett Lauscher Lipót, aki megörökítette a katasztrófát.
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
Keglovich Emil a mai Románia és Ukrajna területén fekvő Bukovinában született 1856. június 23-án. Szegeden 1882-ben kezdte munkásságát Letzter Lázárral közösen, aki Laucher Lipótot is kitanította.
Saját műtermét csak 1892-ben, a Kölcsey utcában nyitotta meg, majd öt évvel később azt a közeli Klauzál térre helyezte át a Wagner udvarba, ahol élete végéig tevékenykedett.
Keglovich 1912. október 3-án hunyt el Szegeden.
Continue reading “Jó ízlés és jó munka a Klauzál téri Wagner házban”
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
Gévay Béla 1841 körül született a ma már Ausztriához tartozó Pinkafőn. Első fényképészetét Pesten nyitotta, majd 1886-ban Makón próbált műtermet fenntartani, de két évvel később már Hódmezővásárhelyen dolgozott rövid ideig. 1888. november 1-én nyitotta meg szegedi, Horváth Mihály utcai műtermét abban a Rieger házban, ahol 1862-től két éven át Bietler Ferencnek is volt üzlete.
1890 májusában írnak az újságban az általa készített un. „emlékképről”, melyen az „egyszeri szögedi hajdúk”-kat, azaz a város cselédjeit, közszolgáit ábrázolja. „(…) A régi zsinóros mundért nemsokára lehámozzák róluk. Azután csak a szegedi múzeumban lehet régi röndér gúnyát látni, vagy azon az emlékfényképen, melyet a nagy reformátor főkapitány most kegyeletből a város cselédjeinek jelenlegi uniformisáról készíttetett. A város cselédjeiből egy-egy díszpéldány van megörökítve a fényképen a mostani mundérban. Egymás mellett a nagycsontú, impozáns portás, a rendőrőrnester, lovasrendőrkáplár, gyalogosrendőr káplár, a főispán, polgármester és főkapitány nyalka huszárjai, a lovas és gyalog közrendőr, hivatalszolga és itt feszít a parádéskocsis, a tűzoltó, a vámőr a kocsipiszkáló spádéval.”
Continue reading “A pinkafői, aki lefényképezte a szögedi huszárokat”
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
Lauscher Lipót 1838-ban született, 1862-ben feleségül vette Letzter Nanettet. A családban volt egy híres fényképész, Letzter Lázár, akinek ekkor már híres műterme volt. Valószínűleg tőle tanulta el Lauscher is a fényképészet tudományát.
Egy időben Letzterrel dolgozott is együtt, a Letzter és Társa cég társtulajdonosa volt, majd valószínű családi okok miatt 1880-ban kivált a cégből. Egy évre rá pedig elhalálozott, ezután felesége, Nanette vette át az üzletet és még egy éven át üzemeltette, majd ő is betársult Letzter Lázárhoz, aki ekkor ért vissza belgrádi útjáról.
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
Bietler Ferenc 1862-ben érkezett Kecskemétről Szegedre, ahol nem is akármilyen helyen nyitotta meg első fényképész műtermét, hanem a nemrég a Szegederen már bemutatott Rohrbach Antal egyik leghíresebb, az első városfényképként ismert felvételén is feltűnő Rieger házban, ami egyébként a mai napig ácsorog a Széchenyi tértől nem messze.
Az év júliusában a következőt írta róla a sajtó: „Bietler Ferenc fényképészeti műterme nyitva áll naponkint – tekintet nélkül az időjárásra reggel 9 órától délutáni 4-ig fotográfiaiarcképek készítésére a legújabb amerikai modorban, ami által az elkészülés néhány perc alatt történik. Készíttetnek arcképek tetszés szerinti nagyságban akár természeti színben, akár olaj- vagy más festékkel kifestve, megszólalásig találólag, szintúgy egyesek, mint több személyből álló csoportulatok. Továbbá egyes arcképek, melltü, gyűrű, inggomb vagy karkötőbe való parányságig. Különös figyelmet érdemelnek az annyira kedvelt látogatási-jegyek, melyeken a képek felette finom és gyöngéd vonásokkal nyomatnak le.”
Bietler Horváth Mihály utcai üzletét csak rövid ideig bérelte, hamarosan saját műtermet építettet, melyet 1864-ben vett használatba, ennek holléte azonban nem ismert.
Continue reading “A fényképész, akinek az árvíz után nyoma veszett”
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
Rohrbach Antal volt az első szegedi amatőr fotós, habár pályáját gyógyszerészként kezdte.
Miután egyetemi oklevelét a Pesti Királyi Egyetemtől 1848-ban megkapta, Szegeden nyitott gyógyszertárat a Segítő Boldogasszonyhoz címen.
Gyógyszertára a Rozália tér (később Gizella tér, ma Aradi vértanúk tere) és a Szentháromság utca sarkán volt az un. Lausevits házban.
„Felügyelője nincs. Segédje jelenleg nincs. Gyakornokai nincsenek.
Jelen Gyógyszertár helyzetére délnek, és tágas Rozália téren fekvő, elegendő világos, és száraz, elvan látva elégséges edényekkel, szelenczékkel, fiókokkal, mosarakkal és gyógyszerészi mértékekkel, az edények betűrend szerént elhelyezve tiszták, felírások olvashatók. A gyógyszerészi műhely elegendő nagyságú és világos, a tűzhely célszerűen van elrendezve. A szerkamrában a mérgek itt is elkülönítve zár alatt vannak. A pince mértékletes meleg, elegendő világos, a benne lévő edények tiszták, penésztelenek. A fűpadlás száraz, szellős, a függő zsákokat olvashatóan megjelölték, a benne lévő növények, frissek, tiszták. A vizsgálat Rohrbach Antal gyógyszertár tulajdonos értékelésével zárul, aki „egyéni műveltségét, szakértelműségét és jó erkölcsi magaviseletét mindenkor bebizonyította.”
Azt nem tudni, hogy Rohrbach mikor és hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel, első, máig fennmaradt képeit azonban az 1850-es évek második felében készítette az épülő vasúti hídról. Ezután a várost fényképezte, majd 1877-ben Pestre költözött. Gyógyszertárát a makói Gyuricza Sándor vette meg.
Continue reading “Gyógyszerészből lett Szeged első amatőr fényképésze”