Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.

Nincs olyan igaz szegedi, aki ne ismerné a Bengáli villamosokat. Bár már több, mint öt évtizede debütáltak, egészen 2011-ig a mindennapok részei voltak a szegedi síneken, és a mai napig teljesítenek nosztalgiajáratokat.
Vagyis inkább elköltöztették, nyilván nem saját lábán tette meg a közel egy kilométeres utat. 1912. szeptember 29-én rántották le a leplet a város legújabb szobráról, mely II. Rákóczi Ferenc fejedelmet ábrázolta.
1882. augusztus 28-án helyezték a földbe a városháza alapkövét. Legalábbis az egyiket, volt ugyanis egy pár.
Vagyis csak 100 éves lenne, ha még létezne, de a lényeg, hogy Szeged büszkeségét, a Szőke Tisza II-t 1917-ben bocsátották először vízre. E jeles alkalomból pedig nézzük, mi történt vele hosszú pályafutása során.
Nyolc évtizede épült fel a Gizella (ma Aradi vértanúk) tér hangulatát alapjaiban átszabó épület, mely a mai napra a város egyik leghíresebb látványossága lett. A város már a 20-as években, nemsokkal a háborút követően valamilyen formában emléket szeretett volna állítani az elesett szegedi hősöknek, azonban közel két évtizedbe tellett, mire a tervből lett is valami.
1997. május 8-án álltak forgalomba az ország akkor legmodernebb villamosai, a Tatra T6A2-esek Szegeden.