Elkészült a Kiskörút Glattfelder Gyula tér és Tisza-part közötti szakaszán Szeged első olyan kerékpárútja, amely egy buszsávban van vezetve.

Igazából nem is kerékpárút ez, hanem kerékpározásra kijelölt, piktogramokkal jelzett sáv. Ilyenből eddig is volt a városban, például a Kiskörút másik felén, a Dugonics tér környékén, ez azonban az első, amikor egy buszsávban alakítottak ki ilyet.

 

Mire jó a buszsáv és a bicikliút ötvözése?

 

A legfőbb előnye az, hogy helyet spórol. Egy lovakra és alapvetően gyalogos közlekedésre tervezett városban – mint amilyen Szeged is – az autók megjelenésével egyre szűkebbek lettek a közlekedés számára nyitott terek: a szóban forgó útszakaszon például, ha faltól falig nézzük a körút metszetét (ami pontosan 30 méter), akkor ma a terület 66%-át veszi el a közút, a maradék 34% pedig a két járda, amely sajnos már magában foglalja az összes zöldterületet is. Ha ezen számokat összevetjük az 1879-es árvíz utáni újjáépítési tervekben szereplőkkel, elég jó képet kapunk a közlekedési terek deformációjáról: a századforduló előtt a Kiskörút mindössze 46%-át tette ki az út, 34%-ot a zöldterületek (itt álltak a kandeláberek is), és 20%-ot a járdák. Ha hozzáadjuk azt is, hogy akkoriban az úton is lehetett sétálni a gyér forgalom miatt, még durvábbnak tűnik a mai helyzet.

Így tehát érthető, hogy fontos a hely. A Kiskörúton például konkrétan sehová nem férne el egy bicikliút.

 

Mikor hatékony?

 

Mint minden újításnak egy város közlekedési rendszerében, ennek is vannak korlátjai, a hatékonysága például igencsak megkérdőjelezhető, hiszen a legtöbb esetben egyértelműen lassítja a buszforgalmat. Bizonyos esetekben viszont inkább előnyös (hiszen van lehetőség a kerékpározásra, ami elsődleges célja kell, hogy legyen ma egy életben maradni akaró városnak), ilyen például ha:

• a közös sáv nem hosszabb, mint pár száz méter, ugyanis ha sokáig haladnak egy busz előtt 15-20 km/h sebességgel a bringások, az késéseket okoz a tömegközlekedés számára
• ritkán járnak arra buszok és/vagy egyébként sem fővonalról van szó. Nem mindegy például, hogy a 150 emberrel megtömött 20-as buszt tartja fel a bringás, vagy a félig üres 70-est

Persze itt nem szabad arra gondolni, hogy a biciklis tényleg feltartja a tömegközlekedést, hiszen a probléma magja az, hogy az autóközlekedés a terület kétharmadát élhetetlenné teszi.

 

 

Mennyire népszerű?

 

A fővárosban évek óta létezik ilyen, például a Bajcsy-Zsilinszky úton, de ott is gyakran alakult ki vita a különböző szakszervezetek és az önkormányzat között (bár ott annyival bonyolultabb a helyzet, hogy van egy a buszsávban levő bringasávval párhuzamosan futó gyalog- és kerékpárút, ami megkérdőjelezi előbbi létjogosultságát).

Egy francia kutatás szerint azonban a bringások nagyrészt szeretik, mert így nem kerülnek konfliktushelyzetekbe a gyalogosokkal, akik gyakran besétáltak eléjük.

 

Miért jó ez Szegednek?

 

Ha azt nem is tekintjük, hogy egy fokkal bringázhatóbb lett a Kiskörút, már azért is nagy dolog ez, mert megmutatja, hogy a város végre hallgat a kerékpáros szakszervezetek szavára, és ha nem is mindent, de tesz a biciklivel közlekedők számának növekedéséért.

 

 

Continue reading “Kész a város első bicikliút – buszsáv kombója” →