Az ember, aki mindenhol ott volt, harmadik rész.

Az ember, aki mindenhol ott volt, harmadik rész.
Continue reading “Vásárhelyen már lerakták a villamos sínjeit” →
Continue reading “Szédületes fényképeken a szegedi stadion építése” →
Continue reading “Felrepültek egy drónnal a Dugonics tér fölé, ez lett az eredmény” →
Az ember, aki mindenhol ott volt, második rész.
1879 telén, hetekkel a katasztrófa előtt még 5723 házat lehetett összeszámolni Szegeden. Ezekben a házakban élték életüket a város lakói, ezekben dolgoztak, ezekbe jártak vásárolni, aztán ahogy betört a víz a városba, egyetlen éjszaka alatt roskadt össze mindez. Március 12-én hajnalban átszakadt az utolsó gát, és Szegedet elöntötte a Tisza.
Az ember, aki mindenhol ott volt, első rész.
Continue reading “373 nap kellett hozzá, de végre elkészült az újszegedi liget” →
Continue reading “Így néz ki Szeged a 17 emeletes toronyház tetejéről” →
Az Antavo egy szegedi központú startup vállalkozás, amely elsősorban a divat és kereskedelem szektorban vállalatainak számára fejleszt egy újszerű marketingszoftvert, amivel hatékony és élvezetes hűségprogramokat lehet működtetni.
Hódmezővásárhelyen járunk, az évszám 1979. A város fénykorát éli, soha ennyien nem laktak még a megye második legnépesebb településén, és ami meglepőbb, hogy a mai sem. A város teljes népessége 1980 körül alulról nyaldosta az 55 ezret, aminek mára mindössze négyötöde maradt meg.
De nem csak a messze híres porcelánváros virágzott, hanem a mindenki által egyre jobban kedvelt buszágazat is. Az ország közlekedési társaságainak garázsaiba százával gurultak be az új Ikarus márkájú autóbuszok. A hatalmas panorámaablakok, a műbőr ülések, és a máshol nem látott pettyes, fekete színű gumipadló elárasztotta Magyarországot. A közösségi közlekedés új kedvence sorra verte le a villamost és a vasutat, és elengedhetetlen része lett a minennapoknak – a túlzó képeslapoktól kezdve a pécsi osztálykirándulásokon át szinte mindenhol.
A kettő keveréke pedig tudjuk, hogy mit eredményez: vadonatúj buszpályaudvarokat. Vásárhely új központi állomását 1979 májusában adták át a lassan a világ minden tájára elérő Ikarus-eszmének. És bár a kiszemelt terület igazi műemlékekkel volt körülvéve (úgy mint az 1790-es évekbeli református templom vagy a régi városfal), az állomás sem stílusban, sem másban nem akart közéjük tartozni. Szögletes volt, új volt és velejéig magyar buszpályaudvar. Utóbbit senkinek sem kell bemutatni, hiszen országszerte tucatjával – ha nem százával – épültek ebben a korban a téglafalas, nagy üvegablakos állomásépületek, melyeket mintegy bekeretezve vett körül a kocsiállásokkal tarkított betonlapos út.
Continue reading “Minden csillog-villog, csak az Ikarus füstöl be néha” →
A huszadik század első évtizedeiben még presztízskérdés volt, hogy egy városban közlekedik-e villamos. Magyarországon nem kevés városban jártak régen a főként sárgára festett tuják, volt villamosa Nyíregyházának, Pécsnek, Sopronnak és Szombathelynek is, de ezek sorra bezártak az 1960-as és az 1970-es években. Az indoklás röviden az volt, hogy a villamosok lassúak, régiek és sok helyet elvesznek az autók elől, míg a buszok olcsóbbak, gyorsabbak és modernebbek. Persze az Ikarus újabb és újabb modelljeivel szemben is nehéz volt versenytársat találnia a kihalás által fenyegetett vidéki villamosiparnak.
Fotó rovatunkban most egy különleges, a napokban előkerült képsorozatot mutatunk be Szombathely villamosairól, vagyis nem pont arról. Bár a képek középpontjaiban valóban az esetlen kis sárga csilingerek vannak, a környezetük is ámulatba ejtő. A képeket Björn Alnebo készítette, aki 1973-ban járt Budapesten, majd ellátogatott Szombathelyre is, ahol már csak pár hónapja volt hátra a villamosoknak. Szombathely ugyanis nem volt a szerencsések között, a városban 1974. augusztus 20-ával felszámolták a hálózatot.
Szombathelyen már tizenegy évvel Szeged előtt, 1897-ben járt villamos, de a szegedivel ellentétben a hálózat sosem nőtt meg nagyra. Ezt két szempontból is vizsgálhatjuk: egyrészt a városban mindössze egy vonal volt mindvégig, másrészt azon is elég keskenyek voltak a járművek. A hagyományos 1435 helyett csak 1000 milliméter volt a kerekek közti távolság, az un. nyomtáv.
Érdemes elveszni a fényképekben, rengeteg apró, de izgalmas részletet rejtenek.
Continue reading “Különleges képeslapok kerültek elő a 70-es évekbeli Szegedről” →
Tegnap volt 50 éve, hogy eldöcögött az utolsó sárga villamos az Újszegedre közlekedő 5-ös vonalon. Akkoriban azonban nem volt váratlan, hogy a szegedieknek búcsúzniuk kell ettől a vonaltól, ugyanis a 60-as évektől kezdve folyamatosan számolták fel a város villamoshálózatát. 1966. és 1977. között megszűnt a 6-os, az 5-ös, a 2-es és a 7-es is, szerepüket pedig a jóval olcsóbban fenntartható buszok vették át.
A Szegeder fotó rovatában most bejárjuk, merre is kanyarogtak régen az 5-ös sárga kocsijai.
Kihirdették a 37. Magyar Sajtófotó Pályázat eredményeseit. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázatra 276 szerző 2462 pályaművel pályázott, melyből a zsűri összesen 6305 képet tekintett meg a zsűrizés során.