Másfél órát késnek a pesti vonatok

Egy biztosítóberendezés meghibásodása miatt 60-90 perces késéssel kell számolni a Szeged és Budapest között közlekedő InterCity vonatoknál.

A Budapest-Cegléd vonalon meghibásodott a biztosítóberendezés a pestszentlőrinci állomáson. Emiatt feltorlódtak a vonatok, nemcsak az elővárosiak, hanem a Budapest-Szeged, illetve a Budapest-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony vonalon közlekedő távosági és InterCity vonatok is. A hiba kijavítását elkezdték a vasúttársaság műszaki szakemberei – tájékoztat a MÁV-Start.

 

Az érintett szakasz. A piros pöttyök a 60 perc felett késő vonatokat jelzik. Fotó: MÁV-Start

Continue reading “Másfél órát késnek a pesti vonatok”

Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki

A szegedi Közlekedési Emléktár Alapítvány gondozásában levő villamost jó pár éve kezdték felújítani, és most egy fotó kedvéért kigurult a remízből.

Úgy tűnik Magyarországon most Bengáli-felújítás őrület van, Budapesten jelenleg legalább fél tucat ilyen villamost újítanak épp, ebből kettő mostanában el is készült, mindkettő a BKV által. A többiből van két egykoron Szegeden szolgáló kocsi is: a MaViTE 660-asa és a Közlekedési Múzeum 818-asa, amit kereken egy hónapja szállítottak el a Pulz utcai remízből.

 

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

A 818-as elszállítása után a városban háromra csökkent a Bengáli villamosok száma: megmaradt a 609-es, a néha forgalomban is látható 813-as, és a Közlekedési Emléktár Alapítvány szárnyai alatt újuló 656-os. Most a két utóbbiról lesz szó, ugyanis ezekről készült egy nagyon impresszív fotó:

 

Jobboldalt a sokak által ismert 813-as, baloldalt pedig az újrafestett 656-os. Fotó: Nagy Mihály

Continue reading “Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki”

Sosem látott képek a frissen átadott Izabella hídról

Még októberben írtam meg, hogy milyen menő képek debütáltak a Lechner Fotórárban a frissen elkészült Bertalan hídról és környékéről, máris újabbak kerültek fel. Újabbak, amikre nehéz szót találni.

Amikor új fényképek jelennek akár a Lechneren, akár a Fortepanon, az valahogy azonnali vágyat ébreszt bennem, hogy az összeset megosszam itt veletek, de mindig az pár kép önmagában még nem állná meg a helyét, ezért elkezdem őket vizslatni. Hosszú percekig nézem őket, jegyzetelek róluk és nyomozok. Az a ház már olyan régen is megvolt, na de a mellette levőről még nem is hallottam, pedig tök szép, na és mi a helyzet azzal a gyönyörű fasorral a háttérben, hol van ma? Ezeken az oldalakon sohasem akármilyen meg bármilyen fotók jelennek meg. Az már önmagában garancia a minőségre és különlegességre, hogy forrásként azt írhatom oda, hogy Fortepan vagy Lechner Tudásközpont. És míg a Fortepanon inkább dominálnak a családi és amatőr felvételek, addig a Lechner Fotótár archívumába többnyire a nagy tervező vállalatok dokjellegű képei és tervrajzai kerülnek.

Ezúttal 1977 júniusában járunk, két évvel a Bertalan híd előtt, amikor is az UVATERV fotósai az éppen átépítés alatt álló, vagyis már elkészült Izabella felüljáró környékét járja be.

 

Egyoldali ajtós Bengáli villamos fordul az 1-es villamos régi vágányain. Ezeken a síneken már csak két hónapig jártak a tuják, utána a Pulz utcán zajlott a forgalom. A nyomvonal módosítását többek között a konzervgyár fontossága indokolta: így a munkásoknak nem kellett olyan sokat sétálniuk a megállóba. A villamos mögötti üres területen áll ma a Szeged Plaza. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A 809-es számú Bengáli halad át az új felüljáró alatt. Ez a kocsi a fénykép készítésekor még épp csak hét hónapja gurult ki a gyárból, mégis úgy néz ki, mintha már legalább egy világháború ráncait viselné magán. A típus fantasztikus borzalmairól már írtam a Szegederen. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ugyanaz a helyszín, másik villamossal. A baloldalt látható hatalmas fasort azóta már kivágták. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez már az új nyomvonal, a villamos mögött a Konzervgyár megállóval. Ezek a felvételek már a felüljáróról készültek. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

És a felüljáró maga. Nem ez volt az első, ami itt átvezetett a vasút felett: a MÁV építtetett egy akkor igen modernnek számító hidat már 1910-ben, amit 1935-ben kibővítették, és 1936-ban itt haladt végig a Berlinbe tartó olimpiai fáklya. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A felüljáró nevét az építésvezető, Szmodits Zoltán egy kedves, Izabella nevű hozzátartozójáról kapta, hivatalosan azonban nem így hívják. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ekkoriban készült el a Kossuth Lajos sugárút teljes körű felújítása is: a korábban macskaköves utat aszfaltra, a villamosvágányokat pedig nagypaneles pályára cserélték, és azokat az út széléről középre helyezték át. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez a fotó jól szemlélteti a kor közlekedési eszközeinek változatosságát, vagyis annak hiányát: a látható öt teherjárműből három IFA gyártmányú, a másik kettőről pedig nem lehet megmondani, mert háttal vannak. Mára már felkapja fejét az ember, ha elhalad előtte egy, persze csak ha látja egyáltalán a füstfelhőtől, amit okád magából. De a látkép is sokat változott mára: a fák helyett panelházak nőttek ki a földből. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

„Éljen és erősödjék a szocialista világrendszer egysége!” – hirdeti a molinó az SZKV rendkívül hangulatos remízének falán, utolsó képünkön. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ellepték a várost az elektromosautó-töltők

Még 2016 nyarán hirdetett pályázatot a kormány a 15 000 főnél népesebb magyar városok számára elektromosautó-töltők telepítésére.

Az Elektromos töltőállomás alprogram helyi önkormányzatok részére nevű pályázatba megszabták, hogy a városok – népességükhöz mérten arányosan – csak korlátozott számú töltőt igényelhetnek, a következők szerint:

  • 15 000 – 19 999 (30 város) – 2 darab töltő
  • 20 000 – 49 999 (45 város) – 3 darab töltő
  • 50 000 – 99 999 (23 város) – 5 darab töltő
  • 100 000 – (14 város) – 10 darab
  • Főváros – 50 darab

Continue reading “Ellepték a várost az elektromosautó-töltők”

Biciklivel át lehet menni a piroson?

Nem, vagyis igen, de nem mindig. De mégis mikor? És mit jelent a fehéren átmenni?

Nemrég elkészült a város első közös busz-bringasávja a Novotelnél, ami több ponton is különleges. Ilyen konstrukció még sosem volt Szegeden: a 150 méter hosszú szakaszon van egy buszmegálló is, illetve két érdekesség a Tisza Lajos körúti csomópontnál, ahol véget ér. Egyrészt itt egy érdekes tábla jelzi, hogy bringával egyenesen, illetve jobbra és balra it továbbhajthatunk, utóbbihoz azonban előbb el kell kanyarodni jobbra, hogy aztán ívesen forduljunk a Belváros felé. Van azonban még egy dolog. Tegyük fel, hogy a Kiskörúton akarunk továbbhajtani a buszsávból, mögöttünk áll egy troli éppen, és fehérre vált a BUSZ feliratú lámpa. Átmehetünk? Vagy meg kell várni, amíg pár másodperc múlva zöldre vált a hagyományos lámpa? Hiszen nem buszt vezetünk, hanem biciklit.

 

Continue reading “Biciklivel át lehet menni a piroson?”

Új buszokat vesz a DAKK Szegedre

Nemrég derült ki, hogy az SZKT szerzett Pestről egy érdekes kis trolit és, hogy a város szerződést között a lengyel Solarissal még újabb trolikra, máris itt az újabb hír: az állami tulajdonban levő DAKK is frissíti a szegedi flottát pár új Mercedessel.

A hírt ismét a Magyarbusz [Info] találta, mely szerint nemcsak Szeged, hanem Debrecen, Szolnok és nem meglepően Kecskemét is ilyen kocsikat kap. Összesen 50 darabot osztanak szét a négy város között, és a városok méreteit figyelembe véve Szeged számíthat akár 10-15 darabra is.

 

A típusról a következőket tudni:

  • a Mercedes-Benz olcsó kategóriás busza kifejezetten Közép- és Kelet-Európa számára
  • 2016 szeptemberében mutatták be Varsóban
  • darabját 68,6 millióért veszi az állam
  • több kritika szerint gagyi, és gyenge az összeszerelés minősége
  • 10,7 literes, 10,677 cm³-s, 428 lóerős EURO VI besorolású OM 470 motorral szerelik őket.

Az első darabok jövő februárban jelenhetnek meg Szegeden, ahol a típus előző változata sem ismeretlen. Színük várhatóan a legutóbbi beszerzéshez hasonlóan fehér lesz, de ezt még nem tudni biztosra.

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Fotó: Daimler

 

Continue reading “Új buszokat vesz a DAKK Szegedre”

Ezek nem fényképek, hanem hangulatok – a Bertalan híd első napjai

Egyszer már mutattunk képeket az év elején indult Lechner Tudásközpont repertoárjából. Akkor egy az SZKV-nak tervezett épületegyüttesről volt szó, most pedig újabb gyöngyszemekkel bővült képtáruk.

A képeken a Bertalan, vagyis akkor még simán Északi Tisza-híd átadás előtti, de már szerkezetkész állapotú időszakát láthatjuk. Vagyis inkább ezen idők hangulatát. Ahogy a hatalmas, közel másfél kilométer hosszú acélhíd belefúródik a város életébe, és egy kicsit szürkébbé teszi azt. Ha nem is volt példátlan méreteket öltő a beruházás, mégis ritka volt bármi már akkor is, ami ekkora forrásokat mozgatott meg.

Ezek a fényképek pedig – bár az UVATERV dokumentáció céljára készítette – közelebb hozzák hozzánk azt az érzést, amit a híd felépítése kelthetett: a fellélegzést és félelmet. A város nagy részének megkönnyebülést hozott, míg a közvetlen szomszédoknak a hatalmas zajt és forgalmat jelentette, házaik értékének csökkenésével. Egy biztos: bár valószínűleg a Bertalan hídra kevesen mondták eddig, hogy szép, ezeken a felvételeken mégis van benne valami vonzó. A beton és a vas összhangja szépet alkot.

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 


Fotó: UVATERV / Lechner Tudásközpont

 

Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben

Pár napja startolt el a Lechner Tudásközpont új projektje, a Lechner Fotótár, ahol 1945. utáni meg- és meg nem valósult építkezések digitalizált anyaga található meg.

Gyűjteményükben összesen 300.000 felvétel található, ennek még csak egy részét tették fel, de folyamatosan bővítenek.

Szegedről egyelőre csak két képet találni, mindkettő az un. „A szegedi Közlekedési Vállalat Komplex forgalmi telepének makettje” címmel. A tervet, vagyis a felvételeken látható makettet az UVATERV készítette, több minden azonban nem derült ki róla. A sajtóban sincs említése, így aki tud valamit, ne tartsa magában! Sajnos még az sem derült ki, hogy hová tervezték a 12 emeletes toronnyal spékelt telephelyet, ahol egyszerre vannak trolik és villamosok.

94215
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

94217
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

UPDATE: Nagy Mihály kicsit bővítette tudásunkat a sztorival kapcsolatban, a következőt írta:

„A komplex telep a mai Körtöltés utcai trolibusz telepre volt tervezve.
Akkori elképzelés szerint minden üzemegységet egy helyre vontak volna össze.
Mind a trolikat és a villamosokat és az irodistákat.
Megszűnt volna a Pulz utcai villamos kocsiszín és a Zrínyi utcai székház is.
Előnye lett volna, hogy csak egy “főműhelyet” és egy járműmosót kellett volna fenntartani, a szakembergárda egy helyre lett volna koncentrálva, és rugalmasabban lett volna foglalkoztatható.
Hátránya lett volna, a koncentráltság miatti zavarérzékenység.
A trolitelep közepén a ma is meglévő nagy beépítetlen terület lett volna a villamosok otthona.
Az irodaház (gondolom) a Körtöltés utcai kijárat mellé lett volna telepítve.
Összességében kár, hogy ez nem valósulhatott meg.
A makett sokáig a ma is meglévő Zrínyi utcai székház lépcsőházában volt tárolva, azután egyszercsak eltűnt.”

Köszi a kiegészítést!

Az igazi, csőrös vasszörnyek

4

Sokan emlegetik a mai napig, hogy bezzeg régen még volt anyag a járművekben, persze nem véletlenül. Ma betekintést nyújtunk, mivel szállították a szenet, a malacot és a a benzint a szegediek a szocializmus éveiben, amikor még volt anyag a…

A Szegederen már esett szó a közlekedés eszközeiről: többször írtunk a villamosokról, de említést nyertek már a városlakók autói és kétkerekűi is. Az igazi, izom teherjárművekről azonban először esik szó.

 

A teherautók Magyarországon az 1910-es évek körül kezdtek elterjedni, hiszen az addig használt lovaskocsiknál jóval hatékonyabbak voltak.
Mivel egészen a második világháborúig a városok közötti szállítmányozás elsődleges formája a gyorsasága miatt addig verhetetlen vasút volt, a teherjárművek nem voltak valami nagyra termettek.
Az első nagyobb gépek a 40-es évek végén jelentek meg a vállalatoknál, jelentős részben a hadseregtől átvéve.

Mi itt vesszük fel a történetszálat: amikor a kisebbek már kezdtek kikopni az utakról, a nagyobbak pedig még csak a tervasztalon léteztek.

 

1
Egy 164-es ZIL a Püspök utcában talán a 60-es években. A képen látható egyszintes házakat a 70-es évek második felében bontották le, helyükre most épül társasház. Fotó: Régi Szeged / Facebook

 

 

2
Magyar és szovjet teherautók hasonló arányban fordultak elő a város gyakran macskaköves utcáin. Itt egy Csepel 350-es szállít valami mezőgazdasági gépet a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút sarkán, ahol a következő képek is készültek. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

 

3
Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

 

5
A tanyavilág nélkülözhetetlenje, egy Zetor 50-es traktor halad el pótkocsijával egy forgalomirányító rendőr mellett. Fotó: Szeged régi fotói / Facebook

 

Continue reading “Az igazi, csőrös vasszörnyek”

A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden

A Copenhagenize Design Company minden évben összeállítja a világ 20 leginkább biciklibarát városának listáját. Ebből többek között az derül ki, hogy egy adott városban mennyire jó bringázni (pl. mennyire fejlett az infrastruktúra, van-e közbringa rendszer, és ha van, milyen, mennyire egyenlő a női-férfi felhasználók aránya és még sok más szempont). A listán pár éve még Budapest is szerepelt, de ha belegondolunk, ez csak mai szemmel különleges. Hiszen a motorizáció elterjedése előtt szinte mindenki kerékpárral járt.

Szegeden is gond nélkül bringázhatott, aki csak akart. A második világháború előtt, illetve utána még egy rövid ideig alig jártak a városban autók. Igazi luxusnak számított, ha valaki például a két világháború között saját automobillal rendelkezett.

Biciklije persze a legtöbb embernek volt, és használták is. Felhőtlenül bicikliztek akár a Kiskörút közepén is, hiszen ekkor még két dologban volt más ez az út a maitól: az út szélén döcögött a villamos, és nem volt megtiltva a kerékpározás.

A bicikli az egyetlen olyan jármű Szeged életében, ami az elmúlt évszázadokban folyamatosan jelen volt a közlekedésben, és mindig sokan használták.

Érdemes azonban külön kitérni a kor kerékpárjaira is. Bár típusra nem volt olyan széles kínálat, mint napjainkban, a Csepel, a Weiss Manfréd és a kisebb hazai gyárak által előállított bringák a kornak megfelelően legtöbbször feketére festett vasvázzal, rugós bőrüléssel, és gyakran keményfa markolattal, szinte kizárólag egysebességes változatban kerültek forgalomba. Mára igazi kincs egy ilyen, jó állapotban megőrzött jármű. És bár kevés maradt meg belőlük, azért szerencsére megőrződött pár igazán kiváló felvétel róluk.

 

0.jpg
Weiss Manfréd kerékpárok zászlókkal az első sárvédőn. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

 

1
Bringás fiatalok valamikor a 20-as években a Kultúrpalota előtti téren, háttérben baloldalt a Milkó palotával. A kor divatját is érdemes szemügyre venni: nadrágra kívülről, térdig húzott csíkos zokni és svájci sapka. Mindegyikük gyönyörű, jó állapotú kerékpárral. Fotó: Csonka Ferenc

 

2
Fiatal pár, kutya és kerékpár a Tisza parton 1929-ben. A biciklin jól látható az un. gumira ható fékszerkezet, ami nem a felnivel, hanem magával a gumi futófelületével érintkezve lassította a járművet. Fotó: Szent-Istvány Dezső / Fortepan

 

Continue reading “A bringázás száz éve is a legmenőbb dolog volt Szegeden”

A te utcádban is járt villamos régen?

A te utcádban is járt villamos régen?

A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt több, mint 100 évben: 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.